Thaiföldi utcai ételek egy PTT kútnál Rayongban
Tartalomjegyzék
14 elem
Thaiföldi utcai ételek benzinkútnál ebédre?
Ha thaiföldi utcai ételt akarsz kóstolni utazás közben, mondok egy meglepő helyet: a benzinkutat. A PTT benzinkutaknál sokszor nemcsak tankolnak az emberek, hanem tényleg leülnek enni. Koreából nézve ez elsőre furcsa, mert ott a benzinkút inkább gyors megálló, nem gasztroállomás.
Három évig éltem Thaiföldön. A thai feleségemmel Rayongban laktunk, és azon a napon is hazafelé ugrottunk be egy PTT kúthoz. Tankolás közben a feleségem mondta, hogy együnk itt ebédet. A thai benzinkút ugyanis nem csak a benzinről szól. A nagyobb helyek, például a PTT állomások, valóságos kis komplexumok: van bennük kisbolt, kávézó, étterem, sőt néha még masszázsszalon is. Ma arról a három fogásról mesélek, amit ott ettünk: a khao kha moo csülökös rizsről, a tom yum leveses tésztáról és a kuaitiao nam tok véres sertéshúsos tésztalevesről.
Így nézett ki a rayongi PTT benzinkút. A piros napernyők alatt padok sorakoztak, mögöttük pedig ott volt a Seven Eleven, a kávézó és az étterem. Inkább emlékeztetett egy apró bevásárlóudvarra, mint klasszikus benzinkútra. Amikor először jártam Thaiföldön, ezen teljesen meglepődtem, de három év alatt megértettem, miért alakult így.
Koreai autópályás pihenő vs. thai országúti tankolóállomás
Korea és Thaiföld útviszonyai eleve egészen mások.
🇰🇷 Dél-Korea
Az autópályák sűrűn behálózzák az országot. Már 50 kilométeren belül is újabb és újabb pihenők jönnek, bennük ételudvarral, kisbolttal és rendes mosdóval. Ezzel szemben a sima országúti benzinkutak többsége főleg csak tankolásra szolgál.
🇹🇭 Thaiföld
Vannak autópályák, de az emberek ma is rengeteget közlekednek tartományi országutakon. Emiatt az út menti benzinkutaknál kisbolttal, kávézóval, étteremmel és akár masszázshelyekkel felszerelt komplex állomások fejlődtek ki. Sokkal több ilyen megálló van, mint Koreában.
Koreában az autópályás pihenő, Thaiföldön az országúti tankolóállomás tölti be az utazók pihenőhelyének szerepét.
Koreában az autópályás pihenők fejlődtek ki erősen, Thaiföldön pedig az országúti benzinkutak váltak valódi állomásokká. Más az irány, de a lényeg ugyanaz: útközben mindenhol kell egy hely, ahol meg lehet állni enni és inni valamit.
Ilyen hangulatú egy thai benzinkutas étterem
Az étterem előtt hosszú sorban álltak a rozsdamentes asztalok és székek. Ez Thaiföldön elképesztően tipikus látvány a helyi éttermeknél, nagyjából olyan hangulat, mint nálunk egy egyszerű lángosos vagy kifőzde műanyag- és fémasztalos része. Félig bent, félig kint ülsz, ami kellemesnek hangzik, de délben a thai hőségben már attól is folyik rólad a víz, hogy leültél. Légkondi persze nincs, és már annak is örülsz, ha legalább egy ventilátor forog. A feleségem viszont kifejezetten szereti az ilyen helyeket. Sok thai inkább kint eszik, mint jéghidegre hűtött belső térben.
Te választod ki a tésztát, ők pedig megfőzik
Az étterem egyik oldalán csomó instant tészta és friss tészta volt kirakva. Itt kiválasztod, melyiket kéred, aztán a konyhán hozzáadnak ezt-azt, és elkészítik. Elsőre hasonlít arra, amikor egy koreai kifőzdében tésztát rendelsz, de a módszer mégis más. Koreában teljesen megfőzik: víz, fűszer, tojás, minden megy a lábasba. Thaiföldön inkább csak gyorsan leforrázzák a tésztát, tálba teszik, ráöntik a levest, majd mehet rá a hús, a zöldség és a koriander. Emiatt a tészta élénkebb állagú marad, a leves pedig kevésbé sűrű, inkább tisztább hatású.
Ez tényleg thai csülök? Meglepően ismerős volt
Ez a thai csülök. Amikor először megláttam, teljesen ledöbbentem. Komolyan, mi ez, hát ez pont úgy néz ki, mint valami ismerős, hosszú ideig párolt csülökétel? Fényes barna bőr, csonttal együtt puhára főtt hús, alatta zöld levélzöldség. Simán el tudnám képzelni bármelyik piaci pultban is. Már a színéből látszott, hogy szójaszószos alapban főtt sokáig, a bőr áttetszően kocsonyás lett, és ez tényleg nagyon emlékeztetett a koreai változatra.
Ha thai ételre gondol az ember, általában előbb jut eszébe a tom yum vagy a pad thai, vagyis az erősen fűszeres, illatos vonal. A khao kha moo viszont nem ilyen. Sokkal közelebb áll egy hosszú ideig szójaszószban párolt, kelet-ázsiai húsételhez. Kínai gyökerű fogás, amely teljesen beépült a thai hétköznapokba, kicsit úgy, mint nálunk a bécsi szelet: idegen eredetű, mégis annyira otthonos lett, hogy már szinte saját ételként él a fejünkben.
Egy tál khao kha moo, kész thai csülkös rizs
Ez volt a kész khao kha moo, vagyis a thai csülkös rizstál. A feleségem rendelte, de végül fele-fele arányban ettük meg. A rizs tetejére jó sok puhára párolt csülök került, arra pedig bőségesen locsoltak a pároló szaftból. Mellé blansírozott pak choi és savanyított mustárzöld járt.
Koreában a csülök általában kétféleképpen jön: vagy szeletelve adják, és valamilyen mártásba mártod, vagy kisebb darabként, amit kézzel lehet lefejteni a csontról. Rizzsel együtt is eszik, de maga a csülök inkább köret vagy italkorcsolya jellegű. Thaiföldön viszont fogták, és egyből komplett rizstállá alakították. Ahogy a pároló lé beszívódik a rizsbe, minden szem ízes lesz, és tényleg nehéz letenni a kanalat.
Az ára 60 baht volt, ami nagyjából $1.80. Koreában egy adag csülök simán $13 körül indul, kisebb szeletelt adagért pedig akár $20-at is elkérnek. Nyilván nem teljesen ugyanaz a mennyiség és húsrész, szóval nem igazságos a tökéletes összehasonlítás, de egy teljes, rizzsel együtt adott ebédként ez az ár tényleg elképesztő. Először Bangkokban, Asok környékén, a Terminal 21 ételudvarában ettem ilyet, és már ott is leesett az állam az ártól. Ez a rayongi benzinkutas étterem még annál is olcsóbb volt. A közeli éjszakai piacokon is sokszor vettem, és szinte mindenhol hasonló árban mozog.
Koreai csülök vs. thai khao kha moo: ennyire más az állag
Közelről így néz ki a khao kha moo. A jázminrizs tetején ott a csülök, egyik oldalon a savanyított mustárzöld, a másikon a blansírozott pak choi, az alján pedig vékony rétegben ott csillog a pároló szaft.
Evés közben derül ki igazán, mennyire más az állaga, mint a koreai csülöknek.
🇰🇷 Koreai csülök
Rugalmasabb, feszesebb textúrájú. A bőr kellemesen rágós, a húsnak tartása van, ezért jó érzés harapni és tépni. Az ízesítés viszonylag visszafogott, ezért általában valamilyen sós vagy sűrű mártással együtt lesz igazán teljes az íze.
🇹🇭 Thai khao kha moo
Annyira puha, hogy már-már szétolvad. A bőr a szádban olvad el, a hús pedig kanállal is könnyen szétnyomható. A szójaszószos-cukros alap miatt érezhetően édeskésebb, mint a koreai csülök, és külön mártás nélkül is pont jól működik a rizzsel.
A külsejük meglepően hasonló, de az állaguk és az ízirányuk már egészen eltér. Koreai ízlésnek mindkettő nagyon szerethető.
A savanyított mustárzöld meglepően fontos szereplő. A csülök édeskés és elég zsíros tud lenni, szóval könnyen elnehezülne az egész falat, de ez a savanykás zöldség szépen kitakarítja a szájat. Kicsit olyan szerepe van, mint amikor valami zsírosabb fogás mellé savanyúságot kérsz. A thai feleségem szerint khao kha moo nincs is rendesen meg nélküle.
Tom yum Mama, a thai leveses tészta világa
Ezt a tom yum Mamát én rendeltem, vagyis egy thai stílusú, tom yum levesben készített instant tésztát. Emlékszel arra a tésztapolcra? Onnan választottam. A Mama Thaiföld ikonikus instant tésztamárkája, körülbelül olyan helyet foglal el ott, mint Koreában egy nagyon ismert csípős ramen. Erre a tésztára ráöntik a tom yum levet, aztán megpakolják halkuglival, sertéshússal, darált mogyoróval, csilis olajjal, újhagymával és szárított garnélával. A thai Seven Elevenben is megfőzik neked a Mamát, de étteremben sokkal gazdagabb feltétekkel kapod.
Őszintén szólva, eleinte egy tálat sem bírtam megenni
Teljesen őszinte leszek: szerintem a legtöbb koreai elsőre nem tud megenni belőle egy teljes tálat. Nem azért, mert túl csípős vagy túl sós. Hanem azért, mert ez az ízvilág egyszerűen nem létezik a koreai hétköznapokban. A citromnád, a galangal és a kaffir lime levél savanyú-illatos kombója olyan, amitől az agyad először csak pislog. A koreai csípősség ismerős, mert paprikás és mély, a tom yum viszont erre még ráteszi a markáns savanyúságot és a friss gyógynövényes illatot is. Első kanálnál tényleg nem tudod eldönteni, hogy ez most furcsa vagy zseniális.
Én sem szerettem meg rögtön. Két külön thai utazás alatt hozzá sem tudtam nyúlni a tom yumhoz. Csak a harmadik alkalomtól kezdtem úgy enni, hogy egy-egy kanál már jól is esett, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy kifejezetten kívánom. Miközben Rayongban éltem, heti egy-két alkalommal biztosan ettem. Most, hogy már visszatértem Koreába, még mindig rendelek Mama tom yum tésztát online, de őszintén szólva az a helyszíni íz nincs meg benne. A friss fűszernövényes, helyben készült verzió és a szárított levesporos importcsomag egyszerűen nem ugyanaz. Egy tál 50 baht volt, vagyis körülbelül $1.50.
Kway teow nam tok, a mély ízű thai véres tésztaleves
Ezt a kuaitiao nam tokot a feleségem kérte, vagyis egy thai sertéshúsos rizstésztalevest, amelyet vérrel sűrítenek. A sötét lé elég intenzív látvány, és teljesen érthető, ha első ránézésre meghökkent. Épp ez benne a különleges: a vértől sűrűbb, mélybarna lesz a leves, és rögtön komolyabb karaktere lesz.
A feleségem gyerekkora óta ezt eszi. A thai embereknek a kuaitiao nam tok nagyjából olyan, mint Koreában egy mindennapi húsleves vagy tésztaleves. Nem ünnepi fogás, nem külön program, hanem egy gyors, megszokott ebéd, amit simán beiktatsz a nap közepén.
Teljesen más irány, mint a koreai véres levesek
Ha megkóstolod a levét, elsőre kicsit ismerősnek tűnik, aztán azonnal kiderül, hogy mégsem ugyanabba az irányba megy. A koreai véres levesek földesebbek, mélyebbek és inkább sós-paprikásak. A thai nam tok viszont szójaszószos, ecetes, enyhén csípős és picit édes. A tetején tört chili és aprított újhagyma úszik, a puhára főtt sertéshús pedig olyan omlós, hogy szinte szálakra esik.
Ha thai utazási ételek listáját rakod össze, ezt mindenképp írd fel. Koreai szemmel sokkal könnyebben szerethető, mint a tom yum Mama. A tom yumnál a gyógynövényes illat az első nagy fal, itt viszont a szójaszószos alap miatt sokkal kisebb az idegenkedés. Ha a tésztát jól átitatja ez a sűrű leves, ugyanazt a megnyugtató teltséget adja, mint amikor otthon egy tartalmas marhahúslevest eszel. Az ára szintén 50 baht volt, vagyis körülbelül $1.50.
A bazsalikom és a babcsíra adja meg az egyensúlyt
Közelről így néz ki. A thai bazsalikomlevelek nyersen ülnek a leves tetején, és ha egy pillanatra belemártod őket, majd együtt eszed a hússal, finoman feljön az illatuk. A tészta rizstészta, ezért áttetszőbb, lágyabb érzetű, közben a babcsíra roppanós marad. Ha csak sűrű leves és tészta lenne benne, túl nehéznek érződne, de a bazsalikom és a babcsíra szépen helyreteszi az arányokat.
Egy falat hús az evőpálcikán
Ez az a húsdarab, amit evőpálcikával emeltem ki. Már ránézésre látszik rajta, hogy hosszú ideig főtt, és hiába tartja még a formáját, a szádban szinte magától szétesik. Az lepett meg a legjobban, hogy egy benzinkúton belüli étteremben ilyen szintű étel jött ki. Meg is kérdeztem a feleségemtől, hogy itt mindig ennyire jól főznek-e, ő pedig csak nevetett, és azt mondta, Thaiföldön a legjobb dolgokat az utcai kajás helyeken eszed. Három év ottlét után azt mondom, teljesen igaza van.
Három tál együtt $4.80 alatt, ne menj el szó nélkül a thai benzinkutak mellett
Ha azt mondom, benzinkúton ebédeltünk, a koreai ismerőseim általában nevetnek. Pedig a khao kha moo 60 baht, a kuaitiao 50 baht, a tom yum Mama 50 baht volt, vagyis három tál együtt 160 baht, nagyjából $4.80 alatt. Ennyi pénzből Koreában sokszor még egy jobb kisbolti dobozos ebédet sem kapsz.
Ha valami negatívumot kell mondanom, az egyértelműen a hőség. A félig szabadtéri ülőhelyen forró levest enni olyan volt, mintha a saját izzadságoddal együtt vacsoráznál, a mosdó pedig közös benzinkutas használatú volt, szóval nem nevezném különösebben tisztának. De három év thaiföldi élet után egy dolgot biztosan megtanultam: sokszor nem az elegáns éttermekben marad meg a legerősebb emlék, hanem az ilyen benzinkutas kifőzdékben, éjszakai piacokon és utcai bódéknál, ahol a helyiek tényleg nap mint nap esznek.
Ha thaiföldi utazást tervezel, ezt jegyezd meg: ne menj el csak úgy a benzinkutak mellett. Ha Bangkokból Pattaya vagy Rayong felé tartasz országúton, a PTT állomásoknál szinte mindig találsz olyan éttermet, ahol khao kha moo vagy kuaitiao is van. Ahogy Koreában az autópályás pihenő az utazás része, úgy Thaiföldön a PTT állomás is az. A khao kha moo miatt nem nagyon kell aggódni, mert az ízvilága a koreai embernek is ismerősen barátságos. És ha a tom yum elsőre túl sok lenne, ne add fel rögtön. Nálam is csak a harmadik alkalommal kattant be igazán.
Ez a bejegyzés eredetileg itt jelent meg: https://hi-jsb.blog.