Fényárban úszó óriás péksüti-kávézó terasszal

...

Seollal reggelén (a koreai holdújévkor), mielőtt mentünk volna a rokonokhoz apai és anyai ágra is, maradt egy kis időnk, és azon agyaltam, hova ugorjunk be. Elővettem a telefonom, és rákerestem: „Cheongju kávézó”. Nézelődtem, kattintgattam, hasonlítgattam… és egyszer csak szembejött az Ean Terrace Cafe. A képek alapján elég nagy helynek tűnt, a hangulata is jónak, rendezettnek látszott. Ünnepnapon amúgy rengeteg hely zárva van, de ez elvileg nyitva tartott, úgyhogy mondtam: oké, menjünk. Őszintén azt hittem, ünnepen a kávézókban tömegnyomor lesz, de amikor megérkeztünk, inkább kifejezetten nyugis volt. Valószínűleg mindenki otthon volt épp, és a szokásos ünnepi köszöntéseket csinálta (sebae), így mi meg kényelmesen sétálhattunk, nézelődhettünk. Na, vajon tényleg olyan jó-e, mint amennyire „menő óriás kávézóként” emlegetik Cheongjuban? Most teljesen őszintén leírom.

Az Ean Square épülete és a parkoló

Ahogy odaértünk, leesett az állam: nagyobb volt, mint gondoltam. Először azt hittem, valami „környékbeli kávézó” jellegű hely, ehhez képest az egész épület, a hatalmas „EANSQUARE” felirattal, maga az Ean Square volt. A bejáratnál ott lóg egy „WELCOME… üdvözlünk az Ean Square-ben” jellegű molinó, és már látszik is a parkoló, ami befelé visz az épületbe. Csak a parkoló méretéből is érzed, hogy ez nem egy sima kávézó. Később tudtam meg, hogy nem csak kávézó van itt, hanem esküvői helyszín és étterem is – szóval egyfajta komplex kulturális/kereskedelmi tér. Emiatt a parkoló is bőven ki van építve, 2. és 3. szinten is lehet állni, úgyhogy még ünnepen sem volt semmi parkolós stressz.

Bejárat a kávézóba és a péksütis „útvonal”

Fent a 4. emeleten belépve az első, ami szinte arcon csap, az a péksüteményes pult. A mennyezetről finoman lelógó, kerek lámpák adják a hangulatot, és a hatalmas üvegfalakon át ömlik be a természetes fény – elképesztően világos az egész. A tér kialakítása amúgy tök érdekes: sok kávézóban belépsz, és rögtön ott a kassza/pult, a sütik meg valahol középen. Itt viszont úgy van kitalálva, hogy előbb végignézed a péksütis részt, és csak utána jutsz el a fizetéshez. Magyarul: előbb „rád beszéli” a péksütit. És őszintén? Imádtam ezt a megoldást. Mész rendelni, és közben teljesen természetesen nézelődve egyszer csak azon kapod magad, hogy már mindent meg akarsz kóstolni. Jobbra még egy esküvőhöz kapcsolódó fotósarok is látszott, összességében pedig tiszta, modern, elegáns benyomást keltett.

Péksüti vitrin közelről

Közelebbről nézve az íves üveg vitrinben tényleg tömött sorokban álltak a péksütik. De ami vicces: amit itt látsz, az nem minden. A vitrin túloldalán is rengeteg a választék. Ha valaki szereti a friss péksütiket, itt konkrétan boldog lesz. Annyira változatos, és annyira frissnek tűnt minden, hogy legszívesebben „mindent is” vittem volna haza.

Signature péksütik: a fő attrakciók

Croissant és egg tart

A croissantok épp akkor kerültek ki, és ott pihentek a hűtőrácson. Látszik, hogy élnek a rétegek, és megvan az a frissen sült fényük – olyan „most azonnal beleharapnék” érzés.

Az egg tartok és a croissantok egymás mellett sorakoztak. Az egg tart tetején látszott az a karamellizált rész, ami rögtön elárulja: ez nem tegnapi, hanem tényleg friss.

Ez itt pain au chocolat, vagyis csokis croissant. A rétegek nagyon sűrűn álltak, és a színe is mélyebb volt, szóval már ránézésre is azt éreztem, hogy jó intenzív lesz az íze.

Ebben a croissantban zöld töltelék volt feltekerve. Nem tudom, pontosan mi (matcha? pisztácia? valami krém?), de a fényes felszín és a frissesség érzete miatt nagyon csábító volt.

Kukorica-majonézes péksüti, scone és furcsább darabok

Na ez a látvány már önmagában éhesít: a szélén bacon, a tetején rengeteg sajt és kukorica, még egy kis petrezselyem is van rajta. Ránézésre is sós, tartalmas, és totál kávé mellé való.

Scone áfonyával és kukoricával. Igen, kukoricával. Porcukor van a tetején, az áfonyaszemek meg szépen, „pufin” ülnek benne – elég érdekes kombó, de pont ettől izgalmas.

Ez pedig egy fekete tésztás péksüti rukkolával és koktélparadicsommal. A fekete dough miatt eleve nagyon különleges a kinézete, kicsit olyan „modern bakery” hangulatot ad.

A sós vajas zsemle (sogeumbbang) sorozat összefoglalója

Ez itt a koreai sogeumbbang, vagyis a sós vajas zsemle. A tetején látszanak a fehér sókristályok, és a rétegek is szépen kirajzolódnak. A fekete tészta meg külön extrát ad a látványhoz.

Egy fa tálcán tele volt a sima (plain) verzióval. A teteje szépen fénylik, a só meg csillog – totál friss, „most sült” hatása volt.

Látszik a „Plain soft bread” felirat, a zsemlék pedig egy fa dobozban sorakoznak, mindegyik szép kerek, duci, olyan „puhának tűnő” darab.

Mokka sós vajas zsemle és csokis sós vajas zsemle

Ez a „mokka sós vajas zsemle”. A tészta lilás árnyalatú, a tetején só, és az egyiknél látszik a sárgás belső rész. A színe annyira különleges volt, hogy muszáj volt megállnom előtte.

Ez egy barnás, csokis tésztájú verziónak tűnt, picit kilátszik a sárgás belső, és a rétegek is nagyon szépen láthatók. A felszíne fényes, szóval ez is frissnek hatott.

Őszintén, ennél még sokkal többféle péksüti volt. Croissant, tart, különféle kenyerek, szendvicsek, torták – tényleg elképesztően változatos. De ha mindent egyesével bemutatnék, akkor ez a poszt végtelen hosszú lenne, úgyhogy most sajnos itt megállok. Akinek pedig még mindig kevés, az alul a kávézó információs részénél többfélét is meg tud nézni.

Belső ablak melletti ülőhelyek

Az óriási üvegablakok mentén végig asztalok sorakoznak, fa székekkel, párnákkal, és innen rálátsz a teraszra is. A fény annyira jól bejön, hogy nappal biztosan elképesztően jó a hangulat. A péksütis résztől befelé vezető folyosó széles, a mennyezet magas, szóval egyáltalán nincs „szűk” érzet. Az asztalok között is van hely, kényelmesen el lehet ücsörögni.

A fő ülőtér és a belső dizájn

Ahogy továbbmész a péksütik után, jön a brutál nagy fő ülőtér. Magas a mennyezet, a hatalmas üvegfelületeken át ömlik be a természetes fény, és ettől olyan nyitott az egész, hogy az már „nem normális” – jó értelemben. Fehér asztalok és székek vannak kényelmesen elrendezve, és nagy asztalok is, szóval társaságnak is simán működik. Van olyan rész, ahol a mennyezetről lelógó növények vannak, és sok helyen cserepes növények – ettől néha inkább üvegház/botanikus kert hangulatot ad, mint klasszikus kávézót. Ünnepnapon, a kevés emberrel még tágasabbnak tűnt, de hétköznap szerintem elég forgalmas lehet.

Kültéri teraszos ülőhelyek

Ha a kávézó belsejében még tovább sétálsz, kijutsz a kültéri teraszra. A középső rész nyitott, ezért az ég is látszik, és nagyon „szellős” az egész. Az üvegtető alatt szépen bejön a napfény, fehér asztalok és székek vannak kényelmesen elhelyezve, sőt kanapés helyek is, szóval tényleg le lehet lazulni. Egyetlen bökkenő: most tél van, úgyhogy kint ülni elég hideg. De amint melegebb lesz, biztos visszajönnék, mert teraszon ülni itt baromi jó lehet. Kültér, de tetővel – kapsz fényt, mégis védve vagy a széltől.

Összegzés: milyen volt az Ean Terrace Cafe?

Az Ean Terrace Cafe Cheongjuban Seollal reggelén nálam sokkal jobb pontszámot kapott, mint amire számítottam. Hatalmas a hely, és a péksüti választék olyan, hogy aki szereti a friss sütiket, annak ez tényleg mennyország. Külön tetszett, hogy a sós vajas zsemléből (sogeumbbang) többféle verzió is van: sima, mokka, csokis – szóval van miből választani. Az ülőhelyek tágasak, a természetes fény csodás, nappal kifejezetten jó „kávézós” hangulatot ad. Terasz is van, így jó időben szerintem még jobb lehet. Ünnepen nyugis volt, könnyű volt nézelődni, de hétköznaponként valószínűleg jóval többen vannak. Ha Cheongjuban egy fényárban úszó, óriás péksüti-kávézót keresel terasszal, szerintem ezt érdemes felírni.

Ez a bejegyzés eredetileg a https://hi-jsb.blog oldalon jelent meg.