Rayong rejtett kerti kávézója Thaiföldön

Rayong kávézó a kert közepén

A thaiföldi Rayong egyik kerti kávézója most ideiglenesen zárva szerepel a térképen, de a hangulata annyira különleges volt, hogy mindenképp le akartam írni. Nem tudom, újranyit-e valaha, viszont az a tér, amit ott láttam, simán megér egy hosszú emlékbejegyzést.

Körülbelül három évig éltem Rayongban. A feleségem munkája miatt költöztem oda, és ha valaki huzamosabban lakik egy helyen, hétvégén mindig kell valami célpont. Rayong nem olyan város, mint Bangkok vagy Csiangmaj, ahol a kávézók önmagukban látványosságnak számítanak. Talán pont ezért maradhatott eldugva egy ilyen hely. Nem turistaövezetben volt, útikönyvben sem nagyon láttam, mégis volt ott egy rayongi kávézó, ami meglepően jó volt.

Ezt a helyet a feleségem találta. Egy hétvégén azt mondta, menjünk el ide, és otthonról nagyjából negyven percet autóztunk. A rayongi utak állapota nagyon más, mint Koreában. Thaiföldön bal oldalon halad a forgalom, ehhez már önmagában hozzá kell szokni, ráadásul az útminőség szakaszonként eléggé eltérő. Emiatt a negyven perc sokkal hosszabbnak érződik, mint amennyit az óra mutat. Ha valaki Thaiföldön maga vezetne kávézóról kávézóra, ezt érdemes előre fejben elraktározni.

The Creeper House bejárata — kávézó vagy növénykert?

Amikor megérkezik az ember, először tényleg elbizonytalanodik, hogy ez most egyáltalán kávézó-e. Zöld háromszögű tető, egyetlen üvegajtó, és indák, amelyek szinte az egész falat beborítják. Ha valaki azt mondja, hogy ez egy botanikus kert bejárata, simán elhiszem. Oldalt állt egy régi stílusú lámpaoszlop, alatta táblával, és ha azt nem látom, valószínűleg egyszerűen továbbmegyek.

Az ajtó előtt fehér virágok nyíltak tömegével, nem is úgy néztek ki, mint amit valaki szépen megtervezve ültetett, inkább mintha maguktól nőtték volna be a helyet. A thaiföldi kávézókban pont ez az ijesztően jó: nem kell túldíszíteni őket, mert a természet már eleve elvégzi helyettük a munka felét.

Egyébként parkolás miatt nem kell aggódni. Thaiföldön a legtöbb kávézó és étterem körül bőven van hely az autóknak. Nem olyan, mint Koreában, ahol előre rá kell kérdezni, lehet-e egyáltalán megállni. Mivel sok a hely, általában a bolt előtt is akad parkoló, ha pedig nincs, az út szélén is meg lehet állni. Ez az egyik legkényelmesebb része annak, ha az ember Thaiföldön autóval jár kávézózni.

Beljebb egy fa útjelző állt. Felül az egyik rész neve, alul a másiké, a nyilak pedig két külön irányba mutattak. Ebből rögtön látszott, hogy a hely több zónára oszlik. Ennél a táblánál szinte mindenki megállt fényképezni.

Szabadtéri kerti ülőhelyek — a thaiföldi kávézók igazi varázsa

A szabadtéri kertben fehér kavics, két-három fémasztal, körben fák és bokrok, bal oldalt sárga virágok a kőágyásban, árnyékban pedig egy fehér fémpad. Nem volt sok asztal, talán három vagy négy összesen, de pont ettől volt olyan érzés, mintha nem is egy kávézó teraszán ülnél, hanem magában a kertben.

Ide ültem le. Az ég enyhén borult volt, bármikor jöhetett volna egy hirtelen trópusi zápor, de pont emiatt délben is egész jól lehetett kint maradni. Thaiföldön a szabadtéri kávézásra sokszor jobb egy kissé felhős nap, mint a teljesen derült ég.

Ilyen látványt olyan országban nehéz fenntartani, ahol erősen elkülönül a négy évszak. Az a szerkezet, ahol maga az épület kert, és maga a kert kávézó, igazán csak egész évben meleg éghajlaton működik jól. Koreában is sok a szabadtéri ülőhelyes kávézó, de ahol télen fagypont alá esik a hőmérséklet, ott ezek inkább tavaszi-őszi helyek. Nyáron meg más a baj. A koreai nyár majdnem annyira forró, mint Thaiföldön az ünnepi időszak, viszont Thaiföldön az esős évszakban a napi záporok lehűtik a levegőt, Koreában pedig az esőszak kivételével csak ül a meleg. A vége úgyis az lesz, hogy mindenki bemenekül a túlhűtött beltérbe. Emiatt alakultak a koreai kávézók inkább belső terek köré. Nem is irigység volt bennem, inkább az az érzés, hogy tényleg, az éghajlat a tereket is átírja. Kicsit olyan ez, mint egy magyar kerthelyiség a Balaton-felvidéken júniusban, csak itt minden sokkal trópusibb és bujább.

Péksüteményes vitrin — torták egy üvegházban

Beljebb rögtön a péksüteményes vitrin jön. Türkiz falak, ágakra tekert égősorok, a vitrinben pedig szinte emeletesen sorakozó torták. Az egyik táblán thai nyelven volt a rendelési tudnivaló, és az is látszott, hogy előre kell rendelni és fizetni. A bal oldali falon még az édességi szint jelzése is ott volt. Bár bent voltunk, a fémrácsok között indák lógtak le, ezért a kint és bent határa végig elmosódott maradt.

Közelebbről nézve minden tortaszelet egy-egy kör alakú falapon állt, külön átlátszó fóliába csomagolva. A felső polcon kaktuszcserepek sorakoztak a torták mellett, és az egész kiállítás inkább egy apró kertre hasonlított, nem sima süteményes pultra. Volt epres torta, méhsejtes torta, csokoládés változat, elég sokféle.

Házi kedvenc torták — méhsejtes, csokis-cseresznyés, répás

A kiemelt torták között volt a méhsejtes torta. A krémsajtos réteg tetején egy egész darab méhsejt ült, mellette egy szál rozmaring. A fény alatt a sárga méz majdnem áttetszően csillogott. Elég sokáig álltam a vitrin előtt, csak néztem, végül ezt rendeltem, és később részletesebben is leírom, miért.

A második kiemelt torta a csokis-cseresznyés sajttorta volt. A címkén fekete cseresznye, dán bio sajtos csokoládé, friss áfonya, friss cseresznye, gránátalma, kakaókrém és csokoládévaj szerepelt. Az ára körülbelül $5 volt. Már az összetevőlista alapján is látszott, hogy ez nem egy átlagos sarki kávézós süti. Ezt végül nem ettem meg.

Az első kiemelt torta a répatorta volt. Krémsajtos bevonat, répatésztás réteg, dió, fahéj, szerecsendió, a tetején pedig nagy adag vegyes mag. Az ára körülbelül $4.7 volt. Ha azt nézem, hogy egy helyi étkezés Thaiföldön nagyjából $1.5 körül megvan, akkor egy szelet torta már majdnem három étkezés ára. Thai mércével nézve ez tényleg drágának számít. Ezt sem ettem meg, csak lefotóztam a vitrinen keresztül.

Ugyanaz a répatorta másik szögből. Az átlátszó pohárban szépen látszott a krémsajtos réteg és a répatésztás rész, felül dióval, mandulával, eperrel és rozmaringgal. Az összetevőkből látszott, hogy bár drága volt, egyáltalán nem érződött rajta az, hogy olcsó alapanyagokkal próbáltak volna spórolni.

Légkondicionált beltéri ülőhelyek

Ha valaki rosszul viseli a meleget, arra is volt megoldás. A főépület belsejében légkondicionált ülőhelyek voltak barna bőrkanapéval, szövetkanapéval és famintás párnákkal. A zöld fémkeretes ablakokon túl a kert látszott, az üvegasztalon pedig egy sorszámtábla. Sok hely itt sem volt. Én nem ültem be. Nem azért vezettem negyven percet, hogy utána a klíma alatt üljek bent.

Drága egy rayongi kávézóban a körülbelül $4.7?

Igen, drága. Őszintén szólva tényleg drága. De van benne valami furcsa: ha az ember itt ül kint, egyszerűen nem érzi azt, hogy kár volt a pénzért. Indákkal tetőig befutott fémszerkezet alatt ül, fújja a szél, mellette névtelen trópusi virágok nyílnak, távolról meg alig hallható thai beszéd szűrődik át. Ilyen hangulatot nem lehet egyszerűen pénzből megépíteni.

Megettem a méhsejtes tortát

Belevágtam a méhsejtes tortába. Az első falatnál az volt az érzésem, hogy ez egyszerűen hibátlan. A felső sajtos rész puha volt, az alsó enyhén tömörebb, mégis szaftos. A két réteg a számban nagyon pontos egyensúlyban találkozott. Koreában is sok sajttortát ettem már, de ennek más volt a szerkezete. Thaiföldi életből nekem az ilyen pillanatok hiányoznának igazán: amikor egy hétköznapi környékbeli kávézóban olyan desszerttel találkozol, amilyennel otthon soha.

Evés közben az jutott eszembe, hogy valószínűleg egy külföldi ugyanígy érezheti magát, amikor Koreába megy, és beül egy nagyon saját hangulatú koreai kávézóba. Az a fajta érzés, hogy ezt otthon nálunk biztosan nem lehet átélni. Talán pont ez a kávézók igazi öröme utazás közben: egy kis időre belépni egy olyan térbe, amit a saját világodban nem lehetne ugyanígy létrehozni. Ezért megy el oda az ember drágán is, messzire is, és ezért emlékszik rá akkor is, ha idővel bezár.

Méhsejt közelről

Közelről is lefotóztam a torta tetején lévő méhsejtet. A méz szinte kifolyt a sejtek közül. Nem egy vékony díszítő szelet volt, hanem egy igazi, vastag méhsejtdarab. Amikor az ujjaimmal megemeltem, a méz végigcsorgott rajta, és tiszta ragacs lett a kezem, de valahogy ez sem zavart. Koreában is vannak kávézók, ahol tesznek méhsejtes feltétet a süteményre, de ilyen vastag darabot ezen az áron én még nem láttam.

Ancsan ital — őszintén, ízre nem volt valami jó

Rendeltem egy ancsan italt, vagyis pillangóborsó-virággal készült italt. A tetején egész virág volt, a lila szirmok közé áfonyát tűztek, a pandanlevél pedig felfelé meredt. Látványra inkább tűnt virágkompozíciónak, mint valódi italnak, és pont ez adta az első nagy benyomást.

Ha teljesen őszinte akarok lenni, az íze olyan volt, mint a szódába öntött szirupnak. Ennyi. Édes, szénsavas, a virágos illat pedig alig érződött. Ha ugyanez egy koreai kávézóban lenne, pusztán az íze miatt nem rendeltem volna újra. Csakhogy ebben a kertben, ezen a felhős délutánon, ilyen látvánnyal együtt egyszerűen jólesett kézbe venni. Nem az íze miatt issza az ember, hanem a szemével. Itt ez az ital pontosan ilyen volt. Inkább leírom előre, mert ha valaki csak ízélményt vár, könnyen csalódhat.

Fotóztam úgy is, hogy az egész pohár látszódjon. Felül lila, középen narancsos, alul halványsárga réteg alakult ki teljesen természetes átmenettel. A poháron a kávézó matricája volt, és amikor a faasztalra tettem, mögötte rózsaszínes-zöld levelek töltötték meg a hátteret. Ez tényleg olyan hely volt, ahol nem kellett külön fotósarkot keresni.

Úgyhogy poénból kicsit becsúsztattam a poharat a kávézó melletti bokrok közé. Tényleg. A lila virágokkal és a zöld levelekkel úgy olvadt össze, mintha ott nőtt volna. Ennek a helynek ez volt az ereje: bárhová tettél valamit, rögtön kész lett mögötte a háttér. Ilyen kávézóban még nem jártam korábban.

Karamellás macchiato

A feleségem karamellás macchiatót rendelt. Már a fedélen keresztül is látszott, milyen mély a színe. A thaiföldi kávézók kávéja eleve gyakran erősebb, és itt is ez volt a helyzet. A jégdarabok között keveredő karamell szép barna átmenetet adott, ezért még a fedél levétele előtt is készítettem róla egy képet, utána pedig még egyet. Az íze édes volt, de maga a kávé elég karakteres maradt ahhoz, hogy ne tűnjön el teljesen az édesség mögött.

Séta The Creeper House kertjében

Megint kimentem. A fehér kavicsos ösvény összekötötte az épületeket, de a két oldalán sűrűn álló trópusi bokrok miatt inkább sétánynak érződött, mint egyszerű útnak. A bejárat felől fényképezve az egész kert egy képre felfért, a másik oldalról pedig a lámpaoszlop, a kőágyás és a tetővonalak egymásra rétegződtek. Itt a kert volt az első, és csak utána került bele a kávézó.

Sárga fal, zöld indák, piros ajtó

Volt ott még egy másik épület is sárga külső fallal, piros ajtókerettel, fölötte félig átfutó zöld indákkal. Az üvegre kézzel írt szöveg került, az ajtó fölött pedig egy kopott fa cégér. Belül rattan székek, tömörfa asztal, a mennyezetről lelógó meleg fényű izzók és egy nagy virágcserép állt a sarokban. A piros ajtókereten át befelé fotózott kép adta vissza a legjobban a hely hangulatát.

Menükártyák és apró tárgyi részletek

A bejáratnál egy fémállványról csipeszekkel lógtak a menükártyák, és ezt sem lehetett csak úgy figyelmen kívül hagyni. Az egyik kártya a kávéról szólt, mellette a ház külön italai, aztán játékos nevű választékok, és még egy tejes italos kártya is. A pulton álló borravalós doboz pedig egy fehér miniház volt, a tetején ceruzával rajzolt mintákkal, a pénzt pedig a kéménynyíláson át lehetett beledobni. Ritka az olyan kávézó, ahol még az ennyire apró kellékeket is ilyen gonddal kitalálják.

Amikor ott jártam, a vendégek többsége thai helyi volt. Külföldiekből csak egy-két csapatot láttam, és erre igazából később, a felvételeimet visszanézve figyeltem fel. Furcsa és valahogy jó érzés volt látni, hogy külföldiek is ott ülnek egy ilyen rayongi helyi kávézóban. Vajon hogyan találtak rá? Valószínűleg úgy, ahogy én is: valaki ajánlotta nekik.

Körülbelül egy órát maradtunk, aztán elindultunk. Nem ültünk ott nagyon sokáig, mégis sokkal tovább megmaradt bennem az emléke, mint vártam volna.

The Creeper House látogatási adatai

Cím: 34, 8 ถนนสาย 11, Map Kha, Nikhom Phatthana körzet, Rayong 21180, Thaiföld

Nyitvatartás: 10:00–17:00, kedden zárva

A kiemelt torták ára: körülbelül $4.5–5

Az italok ára: erre már nem emlékszem pontosan

Kapcsolat: +66-92-927-7200

Jelenleg a térképen ideiglenesen zárva jelöléssel szerepel, ezért indulás előtt mindenképp érdemes ellenőrizni.

Befejezés

Nem tudom, mikor tűnik el róla az ideiglenes zárás megjegyzés, de amikor én ott jártam, az a hely nagyon is élt. Drágának éreztem, az ancsan ital őszintén szólva nem ízlett különösebben, az odavezető autóút sem volt kényelmes, mégis újra mennék, valahányszor előveszem a fotókat. Ha egyszer megint kinyit, újra levezetem azt a negyven percet, csak hogy ragacsos legyen a kezem a méztől, miközben letépek még egy darabot a méhsejtből.

Ez a bejegyzés eredetileg itt jelent meg: https://hi-jsb.blog.