Rejtett kávézó Rayong közelében – Elephante Cafe

Rayong, Ban Phe – egy kis kávézó Ko Samet előtt

Szeretnék megmutatni egy eldugott kis helyet Rayong Ban Phe negyedében. Amikor Thaiföldön éltünk, a feleségemmel épp Ko Sametre készültünk, és korán értünk a Nuan Thip kikötőbe – a hajóig még jó sokat kellett várni. Bementünk a közelbe valami italért, és így akadtunk rá az Elephante Cafére. A Ban Phe-i tengerparti úton megy el mellette az ember: egy kis kétszintes épület, amit a Ko Samet felé tartó turisták szinte soha nem vesznek észre. Azóta is sokszor eszembe jut – de nem a kávé miatt, hanem a sütemény miatt.

Thaiföldön töltött időm alatt tényleg rengeteg kávézóban jártam. Bangkok vagány Thonglor negyedétől a Pattaya-i strandkávézókon át Ko Samet szigetének belső kávézóiig. De Rayong más. Nem tipikus turistahely, így az egész hangulat is más – hétvégén papucsban kiballagó helyiek között ülsz, és egy pillanatra nem utazónak érzed magad, hanem olyannak, mintha te is itt élnél.

Thai kávézóban rendelés előtt – amit tudnod kell

Mielőtt bementem volna, el kell mondanom valamit. A thai kávézók menürendszere elég eltér attól, amit Európában megszoktunk – és ha ezt nem tudod előre, az első rendelésnél könnyen meglepődsz.

Teljesen más élmény úgy rendelni, hogy tudod, mire számíts. Én is jártam így elsőre: kértem egy americanót, és egy édes kávé érkezett – teljesen meg voltam lepve, hogy mit rendeltem rosszul.

Yuzu americano – egy nehezen megfogható ízvilág

Én a yuzu americanót kértem. Fent volt az ajánlottak között a menün, szóval megpróbáltam. A pohár aljára citromos yuzu szirupot tesznek, arra jön az americano – a tetején citromszelet és petrezselyem. Úgy tűnt, ez a kávézó szinte mindent petrezselyemmel tálalja, mintha ez lenne a védjegyük. Viszont ez az ital egyértelműen megosztó. A kávé keserűsége és a yuzu savanyúsága egyszerre tör rád, és nem igazán tudod, melyikre figyelj. Határozottan ízlés dolga. Az americano ára 60 baht volt.

A feleségem választása: lichis szóda

A feleségem sokáig tanulmányozta a vitrint, mielőtt a lichis szódára esett volna a választása. Szénsavas víz, lichis szirup, és a tetején egész lichiszemek – és persze a kötelező petrezselyem. A thai hőségben pont ilyen kellett: könnyű, frissítő, nem túl édes, a lichis illat csak halkan érződik, nem tolakodik. 75 baht.

Életem süteményét egy thai falusi kávézóban találtam meg

De a lényeg ezután jött. A feleségem a vitrinből kiválasztott egy lila süteményt. Ez volt a nap igazi eseménye.

A vitrinben mousse torták, crepe torta és halvány zöld matcha sütemény sorakozott – egy thai falusi kávézóhoz képest egészen komoly desszertsor. A felső polcon néhány pékáru is volt. A feleségem a jobb szélen lévő lila süteményt kérte.

Amikor kihozták, meglepett, milyen kicsi. Az italpohár mellé téve kisebb volt, mint a tenyerem – de ez a fotó teleobjektívvel készült, a valóságban jóval kisebb volt. Három-négy falattal meg lehetett enni. Ha jól emlékszem, valahogy 100 baht körül volt az ára, és a méretét nézve ez nem tűnt különösen olcsónak.

De aztán beletettük a kanalat, és mindketten letettük. Az áfonyás mousse tetején egy sűrű szósz ült – nem nyomasztóan édes, hanem tömény és mély ízű, és szépen szétáradt a szájban. Ez volt a legjobb sütemény, amit Thaiföldön ettem. Valaha.

A méret a lencse trükkje – az íz viszont nem hazudik

Teleobjektívvel közelről nézve persze óriásnak tűnik – a valóságban három ujj szélességű volt az egész. Csokis kekszmorzsa alapon halvány lila mousse, amelyen sűrűn csurgott le az áfonyaszósz. A mousse pont olyan sebességgel olvadt el a nyelven, ahogy kell – és a kulcs az volt, hogy a szósz nem nyomta el a mousse ízét. Ez az egyensúly ritka dolog. Sok helyen elbukik.

A tányéron zabpehely és porcukor szóródott szét körülötte. Ezt egy thai falusi kávézóban nem vártam. Ez az a tálalási stílus, amit drága éttermek desszerttányérjain szoktam látni. Bangkok belvárosának ismert kávézóiban is van, ahol ezt kihagyják – itt viszont megcsinálták, és ez elgondolkodtatott.

Egy szósz, amely elárulja a kávézó tudásszintjét

Közelebb húztam a szószt fotózáshoz. Ez a fényes, lassan csurgó állag a kulcs – ha rosszul csinálják, cukros víz lesz belőle, és leöli a mousse ízét. Ez viszont inkább savanykás volt, mint édes. A mousse maga halványan édes, a szósz meg rárakja a savanykás kontrasztot – és ez a kettő szépen kiegészítette egymást.

A torta belseje – amit a keresztmetszet elárul

Bevágtam. Nem csupa mousse volt az egész. Alul csokis süteménylap, fölötte vékony, egyenletes áfonyás mousse – és ezt az egyenletességet nem könnyű elérni. Ha vastag, tömény és nehéz lesz; ha vékony, elvész. Ez pont ott volt, ahol egy falatban egyszerre érzed a lap tömörségét és a mousse lágyságát.

A keresztmetszetet közelebb húzva látszik, hogy a mousse belsejébe egész áfonyaszemeket is préseltek. Nem csak a tetején volt szósz – belülről is komolyan vették a dolgot.

Még egy kép a szószról közelről. Lassan csöpög, nem folyik el, hanem gyűlik. Nem cukorszirup-állagú, hanem igazán tömény. Az egész áfonyaszemek benne úgy ropogtak a fogak alatt, hogy egyértelmű volt: nem kész szószból öntötték rá, hanem helyben főzték meg.

A kávézó belseje – csak téleobjektívvel sikerült fotózni

Most nézzük meg a kávézó terét. A képek mind bent készültek – teleobjektívem volt csak, a kávézó külsejét nem tudtam lefotózni.

Nem hatalmas a hely, de mindenfelé thai hangulatú antik bútorok és apró tárgyak kerültek elhelyezésre – és ami tetszett, hogy természetesnek hat, nem úgy, mintha valaki szándékosan komponálta volna. A thai kávézóknak van egy ilyen érzéke: nem kell sok pénz hozzá, elég az, ami van – és abból mégis megteremtik a hangulatot.

Vintage kiállítóterembe illő dekoráció

A falon nagy, fából faragott elefántfej lóg, a tömörfa polcokon pedig miniatűr motorok, diótörő figurák sorakoznak. Az egyik sarokban egy égkék vintage Vespa állt kiállítva, mögötte egy arany monkey bike. Olyan érzés volt az egész, mintha a tulajdonos egy kis vintage múzeumba alakította volna a kávézót. A fal egyik üvegvitrinébe egy Fender Telecaster gitár volt bezárva – alatta egy papírlapon: „Fender Telecaster Japan 1987–1990". Kávézóban gitárkiállítást nem nagyon láttam még. Az egésznek nincs egységes stílusa, mégsincs benne semmi zűrzavar – inkább olyan, mintha valakinek a nappalijában ülnél, körülvéve a saját kedvenceivel.

Érdemes tudni, hogy a kávézó előtt nagyjából 5 autónyi parkolóhely van. Hétvégén délután már szűk lehet, érdemes korán érkezni.

Kétszintes épület, hangulatos boltíves lépcső alatt

A kávézó kétszintes. A lépcső alját tégla boltívekkel alakították ki – egy hangulatos sarokülőhely van alatta, felül pedig még külön ülőhelyek várnak.

Bőséges ülőhelyek – a második emeleti ablaksor a favorit

Az emeleten egy nagy tömörfa lap asztal áll – csoportoknak is bőven elég, és az ablakból egyenesen a zöld fákra nézel, ez a hely mindig foglalt volt. A földszinten alacsony, barna bőrpárnás tömörfa székek sorakoznak, amelyeknek a háttámlája pont olyan dőlésszögű, hogy órákat el lehet tölteni benne kényelmesen. A szék oldalán thai hagyományos mintás szövet díszíti – ez is az a fajta részlet, ami beleillik ebbe a kávézóba. A kanapé mögötti falon egyiptomi papiruszfestmények és egy apró vitrin sorakoznak, a halvány kék függőlámpák alatt a sarok kicsit úgy néz ki, mint egy galériarészlet. Nincs egységes stílus – de ennyi után már érted, hogy ez itt szándékos, ez maga a hely karaktere.

10 hasznos thai mondat kávézókhoz

Végül összegyűjtöttem a legfontosabb thai kifejezéseket, amiket kávézóban használhatsz. Hangsúlyjelölést is tettem mellé – ha így olvasod, megértenek.

Az Elephante Cafe – amit érdemes tudni a látogatáshoz

Összefoglalva: az Elephante Cafe tökéletesen belefér egy Ko Samet előtti megállóba. A Nuan Thip kikötőtől autóval 2–3 perc, gyalog 10 perc. Az americano 60 baht volt, a lichis szóda 75 baht, az áfonyás mousse torta körülbelül 100 baht. Egy főre számítva 200 baht körül ittunk és ettünk – ez valamivel kevesebb, mint 6 dollár. Bangkokban a Thonglor vagy az Ari negyedben ugyanez simán 300–400 baht is lenne. A felénél is kevesebb áron olyan desszert, amely minőségben fölötte áll a városiaknak – kicsit igazságtalan, ha az ember belegondol.

Volt olyan visszajelzés, hogy késő délután már elfogyott az összes szemes kávé, és nem lehetett kávét inni – érdemes inkább délelőtt vagy kora délután menni. Nyitvatartás: hétköznap 09:00–18:00, hétvégén 07:00–18:00. Wifi ingyenes. Ha Rayongban jársz, vagy Ko Samet előtt marad egy kis időd – nézz be. De őszintén szólva: nem az édesség-beállítási technikák a legfontosabb dolgok, amiket magaddal vigyes – az az, hogy rákérdezz: az áfonyás mousse torta még rajta van-e a menün.