Kávézó Cheongjuban: Toseong Village sós kenyérkert

Kávézó a földek közepén: Toszong Falu

Ha nagyjából 20 percet autózol Cheongju belvárosából, egyszer csak felbukkan egy kávézó a földek között. Toszong Falu. Már a neve alapján sem tűnik tipikus kávézónak. Én sem úgy mentem, hogy direkt kinéztem magamnak, hanem a család mondta, hogy „na, menjünk el oda egyszer”, én meg velük tartottam. És ahogy megérkeztünk, csak néztem. Az udvarban háromszög alakú, fából készült házikók sorakoztak a kert mentén, közöttük még ott maradt a gyapot, fölöttük pedig fényfüzérek lógtak.

2026 márciusának végén tízen gyűltünk össze itt. Napközben már egész enyhe volt az idő, így egyáltalán nem fáztunk odakint. Ahogy a tavaszi szélben ültem egy csokis lattéval a kezemben, komolyan elbizonytalanodtam, hogy ez most tényleg egy kávézó-e vagy inkább valami nyugodt piknikhangulat. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor tavasszal egy budapesti kerthelyiségben végül sokkal tovább maradsz, mint eredetileg tervezted.

A-keretes kunyhókkal teli kert

Az udvarban fehér, háromszög tetős A-keretes házikók állnak sorban a kert mellett. Elsőre azt hittem, valami glampinghelyre érkeztünk. Csakhogy ezek mind a kávézó ülőhelyei. A házikók között még csak félig lombosodó fák álltak, fölöttük fényfüzérek lógtak, ezért könnyű elképzelni, mennyire más lehet itt a hangulat naplemente körül. Most még kora tavasz volt, úgyhogy a kert kissé üresnek hatott, de azt mondták, május körül teljesen ellepik a Shasta-margaréták. Hétvégén állítólag sok a várakozás, szóval hétköznap okosabb választás lehet. Élőben az egész sokkal nagyobbnak érződik, mint a fotókon.

Ha beljebb sétálsz a kertbe, két üvegház is feltűnik. Jobbra az A-keretes házak, balra a teljesen üvegezett üvegházak. Télen nyilván nehéz lenne kint ülni, így ilyenkor a legtöbben az üvegházban vagy a kunyhókban isszák meg az italukat. Mi március végén voltunk, ezért még sokan ültek a szabadban is, de a tél közepén ez biztosan másképp néz ki. A fák még csupaszok voltak, a föld is kilátszott, szóval teljesen őszintén: most még nem a leglátványosabb az összkép. Nyáron viszont hortenziák, ősszel pink muhly fű jelenik meg, így évszakonként szinte teljesen új helynek tűnik.

Parkolási útmutató — elsőre kicsit zavaros

A bejáratnál áll egy fa tábla, de elsőre észre sem vettem. Azért, mert a parkoló két részre van osztva. A bejárat előtti fő parkolóban körülbelül 15 autó fér el, hátul pedig még nagyjából 10, így összesen 25–30 kocsi számára van hely. Mindez ingyenes. Csak a fő parkoló kicsit ipari területnek nézett ki, ezért mi fel sem fogtuk, hogy ez is a kávézóhoz tartozik. Azt hittük, valami másik cég épülete, ezért hátra álltunk, onnan pedig jó darabot kellett gyalogolni a kávézóig. Még most is nevetek, ha eszembe jut, hogy a tízfős család együtt sétált, közben azt kérdezgetve: „Ugye tényleg ez az?” Ha navigációval jössz a Toszong Faluhoz, amint meglátod a bejárati táblát, parkolj le rögtön mellette.

Közelről nézve minden kunyhó magasabb, mint amilyennek elsőre tűnik. A kunyhók közé tujákat ültettek, így a terek természetesen elválnak egymástól, és ettől egészen privát hatása van a helynek. A szomszéd kunyhóban ülőket például alig lehet látni.

Kinti ülőhelyek — ha jó az idő, ez a legjobb rész

Nem csak a kunyhók vannak, a szabadtéri ülőhelyekből is bőven akad. Nagy faasztalok állnak kint, mindegyiknél napernyővel, mögöttük pedig hosszan nyúltak a még gyapotos ágyások. Egy ilyen napon ez a rész volt az igazi telitalálat. A nap kellemesen melegített, a szél pont annyira fújt, hogy egyáltalán ne legyen kedved bemenni a kunyhóba. A japánciprus-cserepek elválasztották az asztalokat, így egyszerre volt tágas és meghitt a hangulat.

A főépület bejárata és hasznos infók

Ez a főépület bejárata. Az ajtó előtti fekete táblán az állt, hogy a kávézó és a kert használatához fejenként egy ital rendelése szükséges. A jobb oldali üvegajtóra ki volt ragasztva a nyitvatartás, a kunyhók használatáról szóló tájékoztató és az is, hogy háziállatot nem lehet bevinni. Maga az épület fekete vázas, nagy üvegablakos stílusú, így belülről teljesen nyitott a kilátás kifelé. Egyetlen dolog volt csak kicsit csalódás: amikor mondtuk, hogy kint fogunk ülni, minden italt elviteles pohárban adtak. Bent bögrében kapod, kint viszont egyszer használatos pohárban. Mivel tízen voltunk, az összes ital műanyagpohárban érkezett, így rendes italfotót sem tudtam készíteni. Ha fontos neked a szép italos fotó, jobb lehet bent bögrében átvenni, aztán kivinni.

Mivel tízen voltunk, tíz italt kellett rendelnünk. Én csokis lattét kértem ($5.0), apukám kávélattét ($4.7), anyukám és a többiek pedig főleg epres lattét ($5.4). A tíz ital együtt nagyjából $52 körül jött ki, aztán amikor még sós kenyeret és finansziét is raktunk mellé, simán $74 fölé ment a végösszeg. Mivel viszont tízen osztoztunk rajta, fejenként így is csak nagyjából hét-nyolc dollárra jött ki.

Beltér — őszintén, semmi különös

Ha belépsz, igazából csak egy sima kávézó fogad. Fehér falak, szürke padló, jobbra a pékáruállvány, balra a pult. Ennyi. Az a lelkesedés, ami odakint a kunyhókat látva felment bennem, bent szépen vissza is esik. Nem arról van szó, hogy rossz lenne, csak egyszerűen nincs benne semmi különösen emlékezetes. A nagy ablakok miatt világos, de nem az a tér, ahol szívesen elüldögélnék hosszabban. Kiválasztod a pékárut, átveszed az italt, és valahogy automatikusan kifelé indul a lábad. Ennél a helynél nem a beltér a főszereplő, hanem a kert.

Pékségpult — csak sós kenyérből tizenötféle

A pékségpult tényleg tele volt. A tálcákon egymás hegyén-hátán álltak a sós kenyerek, mellettük finansziék, croissant-ok, perillamagos-szarvasgombás sós kenyerek és még sok más változat. Torta szinte alig volt, itt inkább a kenyérfélék dominálnak. Ez az a hely, ahol egy pékségfesztiválon négy óra alatt 500 sós kenyeret eladtak, és a pultot látva ezt azonnal el is hiszi az ember. A boltban Balmuda kenyérpirító is van, így a sós kenyeret magadnak meg is melegítheted.

A sós kenyértől a tarte-ig és a szendvicsig

A sós kenyerek teljesen beterítették a tálcát. A tetejükbe durva sószemek voltak nyomva, kívül szépen aranybarnára sültek. A méretük is jóval ducibb volt, mint amire számítottam. Egy darab $2.5. Ha berakod a Balmuda pirítóba, kívül ropogóssá válik, miközben belülről kifolyik a vaj. Mivel tízen voltunk, mindenki lekapott egyet, és szó szerint pillanatok alatt elfogyott. Annyira vajas, hogy az ember ujján is ott marad.

Volt tojásos tart és csokis tart is. A tojásos tart teteje szépen karamellizált volt, a csokis tartot pedig pisztáciaporral szórták meg. Az tűnt fel legjobban, mennyire sziromszerűen nyíltak szét a leveles tésztarétegek.

A finansziés tálcán többféle íz sorakozott: sima, édesburgonyás és málnás. Az édesburgonyás finanszié teteje fényesen csillogott, ezért különösen szaftosnak tűnt. Anyukám evett egyet, aztán rögtön azt mondta: „Ebből hozz még egyet.” Úgyhogy visszamentem érte.

Beoteo-tteok, $1.3. Szerintem ez itt az egyik legjobb ár-érték arányú tétel. Mellette külön szív alakú ablakos doboz is volt, ezért látszott, hogy sokan ajándéknak is viszik.

Középen málnás finanszié maradt, a két oldalán pedig még néhány sima meg madeleine. Délután voltunk, ezért már jól látszottak az üres helyek a pulton. Ami népszerű, az itt láthatóan gyorsan elfogy.

Volt croissant és crookie is. A croissant szépen leveles volt, a crookie metszetében pedig tisztán látszott a csokoládéréteg.

Az őszinte igazság az, hogy ezeknek a pontos nevét már nem tudtam követni. Volt csokibevonatos, gyöngycukros kenyér, ropogós morzsás darab, meg olyan is, amit sárga morzsa borított vastagon. Olyan sokféle van, hogy lehetetlen minden egyes nevét megnézni válogatás közben. Ilyenkor az a legjobb taktika, hogy azt veszed le, ami a legfinomabbnak néz ki.

Balra a feketeszezámos sós kenyér, jobbra az eperkrémes. Az eperkrémes úgy nézett ki, mintha szét akarna pattanni a sok epertől és krémtől, ezért elég nehéznek tűnt. Sajnos ezt már nem kóstoltam meg. Addigra ugyanis a tálcánk így is teljesen tele volt.

Volt prosciuttós-rukkolás szendvics és epres krémes nyitott szendvics is. Egy ilyen környékbeli pékségkávézóban nem annyira megszokott a nyers sonkás szendvics, szóval ez meglepett.

A beoteo-tteokot egy másik pulton is láttam. Abból, hogy a bolt több pontján is szétszórva kirakták, elég egyértelműnek tűnt, hogy ez itt jól fogyó termék.

Ez a csokis-mandulás sós kenyér. A csokis tésztába mandulaszeletek voltak belenyomkodva, és jól látszott, hogy nagyobb a sima sós kenyérnél. Ha az édesebb ízeket szereted, akkor ez lesz a te vonalad.

Itt a perillamagos-szarvasgombás sós kenyér meg a morzsás változat volt egymás mellett. Elég komoly, hogy ennyi különféle variációt építettek fel csak a sós kenyérből. Megszámoltam, és biztosan volt belőle több mint tizenötféle.

A hűtött vitrinben eperes tejszínhabos torta is volt. A piskótalapok között félbevágott eprek sorakoztak, a tetején pedig egész eprek hevertek nagy halomban. Mivel épp eperszezon volt, az eprek kifejezetten szépnek és teltnek tűntek.

Közvetlenül mellette csokis epres tortaszelet is volt. A rengeteg pékáru miatt azt hittem, hogy itt talán torta sem lesz, de a vitrines részben azért akadt néhány szelet. Eperalapúból nagyjából kétféle lehetett.

Kerti séta — gyapottáblák között sétálva

Az italokkal a kezünkben kijöttünk a kertbe. A házikók számozva vannak: 4-es, 6-os, 7-es. A rendszer az, hogy a kőúton sétálva keresel egy üres kunyhót, és oda ülsz be. A kunyhók között mindenfelé gyapot nyílt. Távolról úgy nézett ki, mintha fehér pöttyöket szórtak volna szét a teljes kertben, mögöttük pedig szép sorban álltak a háromszög tetők. A háttérben halványan látszottak Cheongju lakótelepei is, és ez a kontraszt valahogy furcsán, de nagyon jól működött.

Közelről nézve tényleg igazi gyapot volt. Addig nem is tudtam, hogy a gyapot tényleg ilyen puha felhőcsomóként nő a száraz ágak végén. Megfogva is tényleg olyan, mint a pamut. Az unokaöcséim és unokahúgaim jó ideig itt nézelődtek, mi pedig itt készítettünk pár fotót is.

A kunyhók belseje — hétvégén nehéz helyet szerezni

Ilyen belülről egy háromszög tetejű kunyhó. Fapadló van benne, párnákkal, és cipőt levéve kell felmenni. Egy kunyhóban nagyjából négy ember fér el kényelmesen. Ha kinyitod az ajtót, rögtön a kertre látsz, ezért a hangulat valahol félúton van a benti és a kinti ülés között. Mi hétvégén mentünk, ezért minden kunyhó foglalt volt, és végül nem is tudtunk beülni. Láttam embereket, akik itallal a kezükben álldogáltak a kunyhók előtt, aztán végül feladták és átmentek a kültéri asztalokhoz. Foglalni nem lehet, a helyszínen tableten kell feliratkozni a várólistára, és kivárni a sort.

Fotós pontok — a plüssmedve és a szökőkút

A kert közepén, egy padon egy majdnem emberméretű rózsaszín plüssmedve hever. Egy lila virágcsokrot ölel, és az eget nézi, mögötte pedig egyszerre látszik a gyapotmező meg a kunyhósor, ezért ez igazi fotós pont lett. Szinte mindenki megállt itt legalább egy képre. Az unokaöcséim és unokahúgaim is mellé ültek pózolni.

A főépület előtt áll egy európai stílusú, háromszintes szökőkút. Aznap nem folyt benne víz, de pozsgás növényekkel kirakták, így azért mégis rendezettnek hatott. Innen fotózva egyetlen képre ráfér a bal oldali A-keretes kunyhósor, a jobb oldali üvegház és középen a kültéri ülőhelyek is.

Csoportos asztalok és terasz

A szökőkút mellett egy hatalmas faasztal állt. Olyan három méter hosszú lehetett, két napernyővel és két oldalon sorban álló fehér székekkel. Egy hozzánk hasonló, tízfős társaságnak pont ideális lett volna, csak sajnos mire odaértünk, már foglalt volt.

A főépület előtt teraszos ülőhelyek is voltak. Fa összecsukható asztal, fekete fémszékek és japánciprus-cserepek az asztalok között. Innen nem közvetlenül a kertre, inkább a parkoló felé nyílt a kilátás, viszont nagyon praktikus volt: amint megkaptad az italodat, már le is tudtál ülni.

Füves rész az üvegház előtt és összegzés az ülőhelyekről

Az üvegház előtti füves részen több szürke, kerek asztal és hálós szék állt elszórva. Itt-ott napernyők is voltak, mögöttük pedig az üvegház látszott virágcserepekkel tele. A fű még sárgás volt a tél végéről, de érezni lehetett, hogy egy hónappal később már teljesen zöld lenne minden. Mivel a kültéri ülőhelyek sokfelé szét vannak szórva, hétvégén is nagy az esély rá, hogy ha a kunyhóról lemondasz, azért ülőhelyet végül találsz.

Évszakos tippek és amire érdemes figyelni

Tavasz és ősz a két legjobb időszak idejönni. Ha napközben 15–20 fok körül van a hőmérséklet, simán lehet egy-két órát üldögélni odakint anélkül, hogy fáznál. A nyárhoz viszont kell egy kis felkészülés. Árnyék szinte csak a napernyők alatt van, ezért délben meleg lehet, és mivel a környék minden oldalról földekkel van körülvéve, ráadásul a Miho-patakhoz közeli vizes síkságon fekszik, szürkület után jöhetnek a szúnyogok is. Ha nyári látogatást tervezel, vigyél magaddal szúnyogriasztót.

Összegzés — a Toszong Faluban a kert a főszereplő

A Toszong Falu egy olyan kávézó, ahol a kert fontosabb, mint a beltér. A legjobb persze az, ha sikerül beülni egy kunyhóba, de hétvégén ez nem könnyű, és mivel sok a kültéri ülőhely, jó időben sokszor még jobb is inkább kint maradni. A pékáruk közül egyértelműen a sós kenyér a fő attrakció, és a több mint tizenötféle változat miatt tényleg élmény válogatni közülük. Az americano ára $4.3, ami valamivel magasabb, mint egy átlagos láncnál, de ha úgy nézed, hogy ezért a hatalmas kertet is használhatod, akkor teljesen vállalható. Kint egyszer használatos pohárban adják az italokat, ezért aki szép italfotókat szeretne, annak jobb bent bögrében átvenni, aztán kivinni. Van egy második üzletük is Sannam-dongban, de az egy kisebb városi egység, kert és kunyhók csak ennél a fő helyszínnél vannak.

Ez a cikk a 2026 március végi, tízfős családi látogatásunk tapasztalatain alapul. Nem volt szponzoráció vagy együttműködés, mindent mi fizettünk. A menüárak és a nyitvatartás a látogatás időpontjában voltak érvényesek, és később változhatnak.

Ez a bejegyzés eredetileg itt jelent meg: https://hi-jsb.blog.