Éjjel-nappal nyitva — éjféli kávézás a koreai Pascucciban

A Pascucci Daejeon Sintanjin DT üzlete egy hatalmas, nonstop nyitva tartó kávézó a dél-koreai Daejeon városában (Korea harmadik legnagyobb városa), a Sintanjin nevű negyedben. Van drive-thru sávja, ingyenes parkolója, és éjfél után is rendelhetsz kávét, gelatót, tortát vagy paninit. A kioszkon koreai mellett angolul, japánul és kínaiül is lehet rendelni. Kétszintes, hatalmas belső térben vezeték nélküli töltés és ingyenes Wi-Fi is van — szóval éjszaka is simán el lehet itt ülni órákig. A Pascucci egy 1883-ban Olaszországban alapított kávémárka, amit Koreában az SPC Group üzemeltet. Ez a cikk az éjféli személyes látogatásom beszámolója.

Éjfélkor a Pascucciban — miért pont ide?

Nem jött álom a szememre, úgyhogy odaszóltam a feleségemnek: „Elmennél kávézni?" Azonnal talpra ugrott. A gond csak az volt, hogy közel volt éjfél, és a környéken már minden kávézó bezárt. Hiába keresgéltem, semmi használhatót nem találtam, úgyhogy végül a nonstop nyitva tartó Pascucci felé vettük az irányt Sintanjinban. Ez már a harmadik látogatásom volt — az előző kettő is éjszaka esett. Aki Sintanjinban él, az tudja, hogy éjjel nem hemzseg a választék kávézókból, szóval ez a hely újra meg újra előkerül.

A Pascucci név hallatán az ember valami olasz kávézóra gondol, és részben igaza is van — a márkát tényleg Olaszországban alapították 1883-ban, de Koreába 2002-ben az SPC Group hozta be, és azóta üzemelteti. Koreában több üzlet van belőle, mint magában Olaszországban, szóval elég jól beágyazódott franchise, bár a Starbuckshoz vagy a Twosome Place-hez képest azért halványabb a jelenléte. Nekem van személyes kötődésem is: pár éve, amikor Cheongju városában dolgoztam hónapokig egy félvezető-gyár építésén, a közeli Pascucciba heti három-négyszer jártam. Annyiszor voltam ott, hogy már számolni sem tudom. Azóta nem idegen számomra a márka, úgyhogy ha néha betérek, teljesen természetes.

Éjszaka még szebb a látvány

Kívülről nézve az egész homlokzat üveg, és ahogy a belső világítás átszűrődik, a kúszónövények meg a virágdíszek halványan kirajzolódnak az üveg mögött. A feleségem ahogy kiszállt az autóból, rögtön mondta: „Na ugye, éjszaka ez aztán gyönyörű." Harmadszor volt itt, és pont ugyanezt mondta, mint az előző két alkalommal. Nappal ez csak egy nagy kávézó, de éjjel a belső fény visszaverődik az üvegen, és kívülről is magára vonja a tekintetet. Maga az épület drive-thru-nak épült, szóval elég terjedelmes — ettől aztán szellős, tágas benyomást kelt.

A tábla felé menve a drive-thru felirat élesen ragyogott a reflektorok fényében, az üvegfal túloldalán pedig egy hatalmas, virágokkal és gyümölcsökkel teli falfestmény bukkant elő az indadíszek között. Fontos: a drive-thru éjszaka nem üzemel — csak nappal vehető igénybe. Este egyszerűen leparkol az ember és besétál. Éjfél volt, de bent jól láthatóan ültek páran — szóval a nonstop nyitva tartás tényleg nem csak papíron létezik.

A belső tér — virágdíszes kávézó kétszintes mennyezettel

Belépve sokkal tágasabb, mint kívülről gondolnád. A mennyezet két emelet magasságban van áttörve, és onnan virágok meg indák lógnak végig lefelé — olyan, mintha egy kis kert költözött volna a kávézó belsejébe. Az ablak melletti hosszú asztalsor volt a leghangulatosabb: a fa díszek között lágy fény szűrődött át, és éjfélkor is ült ott valaki egyedül a laptopjával. Koreában teljesen normális, hogy az ember egyedül megy kávézóba és órákon át üldögél. Van, aki laptopon dolgozik, van, aki vizsgára tanul, van, aki csak a telefonját bámulja. Egy franchise kávézótól ilyen szintű enteriőrt nem vártam volna, de ezen az üzleten látszik, hogy komolyan ráfordítottak.

Falfestmény és ülőhelyek elrendezése

Az egyik teljes falfelületet virágok és gyümölcsök borítják — ekkora méretben elég komoly látványt ad. Az ülőhelyek változatosak: a fal menti hosszú padoktól a magas bárasztalokig mindenféle van, szóval akár egyedül, akár többen jöttök, biztosan találtok helyet. Éjfél után ez a rész szinte teljesen üres volt, ami legalább a fotózásnak kedvezett. Egyetlen dolog: a falfestmény körül elég erős a világítás, úgyhogy aki éjszaka hangulatosabb, meghittebb helyet keres, annak inkább az ablak melletti részt ajánlom.

A pult és az éjszakai desszertes vitrin

A kiszolgálópult egy hosszú ívben húzódik — már ez önmagában érzékelteti az üzlet méreteit. Éjfélkor is állt bent a pultos és épp italt készített. A menütábla digitális kijelzőn jelenik meg, és a kávén kívül granitát meg gelatót is kínálnak. A pult előtt pékáruk és desszertek sorakoztak kategóriánként. A legtöbb nonstop kávézóban ilyenkor már üresek a vitrinpolcok, de itt éjfél után is meglepően sok minden volt — ez tényleg meglepett. Hogy késő este, éhesen betérve is legyen miből válogatni, az biztos.

Rendelés a kioszkon — angolul, japánul, kínaiül is

A kioszkon rendeltünk. Koreában manapság szinte minden kávézóban kioszk van: az érintőképernyőn kiválasztod az ételt-italt, kártyával fizetsz, és kész. A felület intuitív, egyszer-kétszer végigcsinálod és máris megy. A képernyőn egy krémes tea 1+1 akció villogott — a három krémes tea közül bármelyiket megvéve egy americanót kaptál ingyen mellé. Ha két italt akarsz, egész jó deal. Alatta az új Berry Matcha sorozat is ott volt, de végül a szokásosnál maradtunk.

A kioszk angolul is működik. Mivel országos franchise, angolul, japánul és kínaiül is elérhető a felület, és az angol verzió is tisztán, szépen ki van dolgozva. Aki nem beszél koreaiul, az is könnyedén kiválaszthatja, hogy helyben fogyaszt vagy elvisz — semmi zűr a rendelésnél. Egyébként ha helyben fogyasztást választasz, nem műanyag poharat kapsz, hanem bögrét. Koreában törvény korlátozza az egyszer használatos poharak helyben történő használatát.

Az angol felületen a kategóriák nagy, egyértelmű ikonokkal vannak elrendezve: szezonális menü, kávé, italok, torta, szendvics, pékáru, gelato — minden egy pillantásra átlátható. Koreaiul egy szót sem kell tudnod, a képekre kattintva is boldogulsz. Kategóriát választasz, tételt kijelölöd, és máris a fizetési képernyőn vagy — aki először használ kioszkot, az sem fog eltévedni.

Árak és fizetési módok

A szendvicskategóriában paninifélék sorakoztak: Philly Steak, Avocado Chicken Ham, Egg Melting Bulgogi, Italian Classic — az árak 7 600 és 7 800 won között (kb. $5,20–5,40) mozogtak. A tortáknál a Cassata sorozat 6 900 wontól ($4,70) indult, a szuflé sajttorta pedig 6 300 wonba ($4,30) került. Az egész tortáknál az epres joghurttorta volt 13 000 won ($8,90), szeletes áron pedig a koreai franchise kávézók átlagával nagyjából egy szinten mozognak. A menünevek és fotók az angol kijelzőn is rendesen megjelentek, szóval az árak ellenőrzése közben is kényelmes a válogatás.

A fizetési képernyő is teljesen angolul volt. Bankkártya természetesen elfogadott, de a Koreában elterjedt mobilfizetési módok közül is bőven van választék.

Ami felkeltette a figyelmemet, az a WeChat Pay — koreai franchise kávézókban ez még egyáltalán nem általános. Aki külföldről érkezik, annak ez óriási könnyebbség. És mivel a külföldön kibocsátott Visa és Mastercard is működik, a fizetés szinte biztosan nem lesz akadály.

A feleségem Samsung Pay-jel fizetett. A kioszk alján lévő kártyaolvasóhoz odatartotta a telefonját, és azonnal lecsippant. Egy tiramisu gelato, egy jeges caffè mocha és egy Italian Classic panini — összesen 19 800 won (kb. $13,60). A blokk alján ki volt nyomtatva a Wi-Fi jelszó is, külön a földszinthez és az emelethez, úgyhogy a személyzetet nem kellett kérdezgetni. A legtöbb koreai kávézó ingyenes Wi-Fi-t biztosít — a jelszó általában a pultnál van kiírva, vagy a blokkon jelenik meg.

Torta, panini, pékáru — éjfél után is tele vitrinpolcok

Amíg az italokat készítették, körbejártam a vitríneket. A Cassata sorozat szépen ki volt rakva — először az áfonyás joghurt és a tiramisu tűnt fel egymás mellett. Az áfonyáson egész áfonyaszemek voltak a tetején, ami nagyon gusztusos volt; a tiramisut pedig vastag kakaópor borította, pont ahogy egy rendes olasz tiramisutól elvárnád. Mindkettő 6 900 wonba ($4,70) került, és a szelet mérete nagyobbnak tűnt, mint vártam — az ár-érték arány rendben volt. Mellettük a Cassata Cherry Chocolate 7 400 wonért ($5,10) állt, a tetején csokoládédarabok halmozódtak — ez biztosan nagyon édes. Közöttük epres tortaszeletek és más finomságok is sorakoztak, és hogy éjfél után minden polc tele volt, azt azért nem vártam.

A torták mellett volt a szendvics- és paninisarok, és a választék itt is lenyűgöző volt. Mindegyik panini külön fa tálcán volt kiállítva, és mindenre rá volt ragasztva egy piros HOT matrica — vagyis rendeléskor feltehetően felmelegítik. A Philly Steak panini húsán jalapeño szelet feküdt, szóval csípős lehetett. Mellette a teljes kiőrlésű kenyérben rukola meg szósz töltötte ki a teret — ez volt a leggusztusabb. Az Italian Classic panini sonkával, olívabogyóval és paradicsommal volt töltve, ez volt a biztonságos klasszikus, és pont ezt választotta a feleségem. Árak: 7 100 és 8 300 won ($4,90–5,70) között. Méretben egy kézbe nem fért bele, szóval éjszakai nassolásnak bőven elég volt. Az alsó polcon ásványvíz és gyümölcslé is volt, szóval akár ital nélkül, csak egy pékáruval és egy üveg vízzel is el lehet jönni.

A pulton külön pékáru-válogatás is volt. Bagelből sima és bazsalikomos — mindkettő krémsajtos töltelékkel, 4 500 wonért ($3,10). Mellettük sós zsömlék és kocka alakú péksütemények 2 900 és 4 900 won ($2,00–3,40) között. Egy másik tálcán croissant-ok és kerek péksütemények sorakoztak, mögöttük pedig egy Naver értékelési akció táblája állt — úgy tűnt, aki ír egy blokkos véleményt, macaron jár érte. Ilyen időpontban ennyi pékáru — ez őszintén szólva szép teljesítmény. De ha kifejezetten a péksüteményekért jönnél, nappal jobban jársz.

Vezeték nélküli töltés és Wi-Fi — miért jó itt egész éjjel ülni?

Amíg az italokat készítették, leültünk az ablak melletti hosszú asztalhoz, ahol fentről virágok és citromos díszek lógtak — ez volt a leghangulatosabb hely az egész földszinten. Az asztallapot közelebbről megnézve kiderült, hogy konnektorok vannak bele süllyesztve, sőt vezeték nélküli töltőpadok is be vannak építve. Csak ráteszed a telefont, és indul a töltés. A cheongju-i Pascucciban is sokat használtam ezt régebben. Őszintén megmondom: lassú. Ha sürgős, inkább dugd be kábellel a konnektorba. De ha csak kávézol és a telefonod amúgy is az asztalon hever, egy-két óra alatt magától feltölt amennyit kell — és ennyi bőven elég. Aki egy nonstop kávézóban akár egész éjjel ülne, annak a töltés szinte létszükséglet. Hány kávézó van, ahol minden asztalnál vezeték nélküli töltés is van? Na ugye.

Az emelet — kanapék és éjszakai hangulat

Felmentem az emeletre is. Ez tényleg hatalmas volt. A falon egy PHILOSOPHY felirat, előtte pedig végig kanapés ülőhelyek sorakoztak. Zöld, piros, sárga, szürke — minden szék más színű volt, de valahogy mégis összejött az egész. Az asztalok bab formájú, lekerekített darabok, ami elvette a merev irodai érzetet, a kanapék pedig kellően puhák ahhoz, hogy hosszabb ülésre a földszinti asztaloknál sokkal kényelmesebbek legyenek.

Az üvegkorlátnál állva az egész földszint belátható felülről. Az emelet magasságában a virágdíszek és lámpák pont a szemed előtt lógnak, szóval a látvány innen egészen más. Kifelé a Pascucci logó tükröződött az üvegen, befelé pedig a pultra és a vendégekre láttál le — kellemes, tágas érzés. Éjfél után is ültek itt páran laptoppal, és csendesen beszélgető párocskák is voltak. A földszinttel együtt legalább 10 társaság lehetett bent. Éjfélkor ez azért mutatja, hogy ez a nonstop kávézó tényleg komolyan működik. Egyetlen apróság: az emeleten halványabb a világítás, mint lent, úgyhogy inkább pihenésre és beszélgetésre passzol, mint munkára.

Tiramisu gelato, caffè mocha és olasz panini — mit ér az íze?

Végre megérkezett a rendelés. A tálcát az emeleti korlát melletti asztalra tettem, ahol hátul a virágdíszek meg a lámpák adták a hátteret — a fotóhoz szinte magától összeállt a kép. A jeges caffè mocha tetején hatalmas tejszínhab-kupac trónolt — az a feleségemé volt. A tiramisu gelato poharában egy vaníliafagylalt-gombóc lebegett a tetején — az az enyém. A gelato első kortyánál kicsit kesernyés kávéíz jön, aztán ahogy a fagylalt elolvad, egyre selymesebb lesz, majd az alja felé megint erősödik a kávé. Ha egyhuzamban iszod, lehet, nem is tűnik fel, de lassan kortyolgatva menet közben változik az íze — és pont ez a jó benne.

Az Italian Classic panini félbe vágva érkezett, a felszínén határozott grillcsíkokkal, belülről pedig sajt csorgott. Az első harapásnál kiderült, hogy a sonka több rétegben van behajtva, mellette paradicsom és olvadt mozzarella — egész jó volt. Maga a kenyér ropogósra sült, kellemesen rágós, és a töltelék gazdagabb volt, mint amire számítottam. Egy franchise kávézó paninijától nem vártam csodákat, de éjszakai nassolásnak tökéletesen megfelelt. Egyetlen bökkenő, hogy a feleségemmel fele-fele arányban osztottuk, úgyhogy kevésnek éreztük. Szerencsére előtte vacsoráztunk, különben rendeltem volna még egyet. Ja, és a panini már kicsit kihűlve érkezett. Elvileg felmelegítik, de amikor kézbe vettem, nem volt igazán meleg. Ha azonnal megeszed, talán nem annyira feltűnő, de mi felvittük az emeletre, fotóztunk, és addigra aztán tényleg érezhető volt a különbség.

Önkiszolgáló visszarakás és parkolás — kifelé menet

Koreában a kávézókban az önkiszolgáló visszarakás az alap. Nem a személyzet pakolja el utánad, hanem ha végeztél, a tálcástul az ilyen visszarakó pultra teszed. Ha nem vagy benne biztos, nézd meg, mit csinálnak a többiek — egyből leesik. Az üres bögréket és tálcát felteszed, a szívószálat meg a szalvétát pedig a mellette lévő szelektív hulladékgyűjtőbe dobod.

Körülbelül egy órát ültünk, aztán lassan elindultunk. Hajnali 1 óra körül volt, a parkolóban alig állt pár autó. Elég sok parkolóhely van, úgyhogy nappal se kell körözgetni miatta. Az üzlet közvetlenül egy főút mellett áll, autóval nagyon kényelmes megközelíteni — tömegközlekedéssel összehasonlítva egyértelműen autóval érdemes jönni.

Őszintén mondom: a Pascucci Koreában nem az a kávézó, amiért az ember külön útra kel. De ez az üzlet más. Nonstop nyitva, tágas, az enteriőrre láthatóan figyeltek, és éjfél után is több mint 10 társaság ül bent. Azért jöttünk, mert éjszaka nem volt hova menni — de úgy érzem, visszajövünk még. Ha Daejeon Sintanjin környékén jársz és éjszaka keresel egy kávézót, próbáld ki ezt a helyet.