Lenyűgöző kávézó Dél-Koreában: A Zatura, ahol tátva marad a szád

"Ez tényleg Korea? Az ember szeme-szája eláll ettől a látványtól"

Sziasztok! Itt a Hi-JSB.

Na, meglepődtetek a rögtön a fotóktól? Amit most láttok, az nem valami külföldi luxusüdülő lobbija vagy egy sci-fi film díszlete. A mennyezetet betöltő hatalmas fatörzsek, a barlangszerűen rétegződő ívek... Én is, amikor először megláttam a képeket, azonnal elmentettem a térképre, hogy "ide el kell mennem".

A lenyűgöző hangulat hatására egy hétvégén nekivágtam, és Szöulból autóval indultam útnak.

"Szöultól 40 perc... És tényleg ezért jöttem el Gimpóig?"

De aztán... amikor a GPS azt mondta, hogy "Megérkezett a célállomáshoz", és felnéztem, ezt az épületet láttam magam előtt.

Hm... Őszintén szólva? "Most komolyan becsaptak?"

Szöulból 40 percig nyomtam a gázt, eljutottam Gimpo Volgot kerületébe, egy elég eldugott vidéki útra. És amit találtam? Egy teljesen átlagos, tiszta, vörös téglás épület. Olyan, amilyen minden környéken van – egy nagy kávézó külseje. Egymillió kérdőjel cikázott át az agyamon.

"Hol van az a hely a képekről?" "Csak nem a fotók becsaptak, és elúszott a hétvégém?"

Elkezdett kúszni bennem a kétség és a szorongás. Komolyan fontolgattam, hogy megfordulok.

"Immerse in relaxation... Na jó, bízzunk benne"

De azért idáig eljöttem, nem fordulhatok vissza. Ahogy közelebb mentem a bejárathoz, megláttam a súlyos fekete fémen az arany betűkkel gravírozott "ZATURA" táblát.

"Immerse in relaxation" (Merülj el a pihenésben)

A rácsmintán át halvány fény szűrődött ki, és valami megmagyarázhatatlan elegancia áradt belőle. Azzal az utolsó reménnyel, hogy az ajtó mögött egy másik világ vár, benyitottam.

De... amint kinyílt az ajtó, jött a második sokk.

"Ezen az eldugott helyen ennyi ember van?"

Szombat volt, ezért? Nem, honnan tudja mindenki ezt a félreeső helyet? A bejárattól kezdve tömve volt emberekkel. Előttem 20-25 várakozó csoport.

Az agyam villámgyorsan számolt: ❌ Feladom: Visszavezetem a 40 percet Szöulba. (Oda-vissza 1 óra 20 perc kárba megy. Túl bosszantó.) ⭕ Várok: A sor hosszát nézve legalább 1 órára kell készülni. (Unalmas.)

"Na, beszívtam" – gondoltam, és csak toporogtam, de aztán jött a fordulat. Annyi ember volt, de a hely is annyira hatalmas, hogy a sor meglepően gyorsan haladt! Az 1 órásra becsült várakozás mindössze 20 perc alatt megoldódott.

Rendelési rendszer: digitálisan barátságos és hatékony

A tömeg miatt a kioszk gyakorlatilag nem működött, QR-kódon keresztül kellett előre rendelni a telefonról. De azért megnéztük a kioszkot is. Információt kell adnom nektek.

Ahogy megérintettem a képernyőt, hatalmas betűkkel megjelent: [Ez a kioszk csak italrendelésre szolgál]. Először "Hé? És a péksüteményt hol rendelem?" – gondoltam zavartan, de elolvastam: "Az ételek és pékáruk rendelése a belépés után a belső kioszkon vagy az asztali QR-kódon keresztül lehetséges".

Hűha... Ez tényleg okos megoldás. Hétvége van, tömve az emberekkel, és ha mindenki a bejárati kioszknál válogatna a sütemények között, a sor a végtelenségig nőne. Itt először beengednek, leülsz, és kényelmesen rendelsz QR-kóddal. Ezért nem torlódott fel a bejárat a rengeteg ember ellenére sem. (Zseniális megoldás a hétvégi nagy kávézók káoszának elkerülésére!)

"Az italáraktól leesik az állad"

Az elismerés után elkezdtem válogatni a menüből... és önkéntelenül is "hű" hangot hallatott.

Barátaim, készüljetek fel lelkileg. Az árak itt másképp működnek, mint odakint. Nézzétek csak meg az árlistát.

Zatura Latte (szignatúra): ₩11,000 (kb. €7,50 / 3,000 Ft) / Fekete szezámos latte: ₩11,000 (kb. €7,50 / 3,000 Ft) / Jeges americano: ₩9,000 (kb. €6 / 2,400 Ft)

Látjátok? Az americano ₩9,000. Ez majdnem kétszerese a Starbucksnak, egy átlagos független kávézóhoz képest pedig 3-4 ezer wonnal (€2-3 / 800-1,200 Ft) drágább. Ráadásul egy szignatúra lattéért ₩11,000-et kell fizetni. Ez nagyjából annyi, mint egy kiadós gulyásleves Magyarországon.

A rendelés gombra nyomó ujjam kissé remegett... de aztán "Na jó, tekintsük ezt a grandiózus belső tér és a hely használatának díjaként" – győztem meg magam.

Globális színvonalú többnyelvű támogatás

Globális blogger tényellenőrzése: "El lehet ide hozni külföldi barátokat?"

A borsos árak ellenére, fizetés előtt szokás szerint ellenőriztem valamit. Akik olvassák a blogomat, tudják: én nagyon komolyan veszem a "többnyelvűséget". Megnéztem, ajánlhatom-e ezt a helyet a Koreába látogató külföldi barátoknak.

Megnyomtam a kioszk tetején a nyelvi beállítás gombot. Koreai, English, 日本語 (japán), 中文 (kínai). Oho, ez már megfelelő. A Koreába érkező turisták többségét kitevő "fő" 4 nyelv tökéletesen be van állítva.

De nem szabad elbízni magunkat. Sok helyen van az, hogy megnyomod az "English" gombot, de a menüleírás ugyanúgy koreaiul marad... ez az úgynevezett "felszínes fordítás". Vajon a Zatura milyen?

Átváltottam az angol menüre. Az eredmény? "Ó... ez egész jó!"

Nem csak a kiejtést írták át latinra. A fekete szezámos lattét nem "Heukimja Latte"-nek, hanem a külföldiek számára érthető "Black Sesame Latte"-nak fordították pontosan. A "Rose Bloom Latte" elnevezés is szépen megőrizte a hangulatot. A felület is tisztán átváltott, így a külföldiek gond nélkül rendelhetnek.

Az ilyen részleteket nagyon díjazom. A globális színvonalú kioszknak köszönhetően, ha koreaiul nem beszélő külföldi barátodat hozod ide, nyugodtan mondhatod: "Rendelj te magadnak!"

DE. Itt egy kritikus ellentmondás merül fel.

"A szoftver (nyelv) tökéletes, de a hardver (megközelíthetőség) problémás..."

Ugye mondtam? Szöulból 40 perces autóút, eldugott vidék. Metró? Nincs. Busz? A járatsűrűségre gondolva sírni támad kedvem. A kioszk "Welcome!"-ot kiált, de a külföldi turistáknak tömegközlekedéssel ide eljutni olyan, mint csillagot leszedni az égről.

Ezért őszintén megállapítom: Ez a hely csak a "bérautót bérlő külföldieknek" vagy a "autóval rendelkező koreai barátot (sofőrt) szerző külföldieknek" elérhető. Ha külföldi olvasóim vannak, azonnal írjanak üzenetet a koreai barátjuknak:

"Szia, van kocsid? Menjünk Gimpóba!"

"Dimenziókapu a belépéshez"

Végre 20 perc várakozás után megszólalt a "Kérjük, lépjen be" értesítés. Izgatottan léptem a bejáraton keresztül... Hé? Azt hittem, az ajtó mögött rögtön a zajos asztalok lesznek, de nem ez volt.

Egy pillanatra nem hittem a szememnek. Ez kávézó folyosó? Olyan, mint egy sci-fi filmből kilépett "dimenziókapu"!

Az örvénylő, beszippantó hatású, ezer meg ezer falécből álló hosszú alagút... Amint belépsz, az előbb még látott gimpói vidéki táj teljesen törlődik az agyadból. Olyan, mintha egy álomszerű modern művészeti kiállítás közepébe teleportáltak volna.

"Ezért 2 órát vezetsz? Igen, elismerem."

Az alagúton áthaladva, amikor a főcsarnok kitárult előttem, egyetlen gondolat futott át az agyamon.

"Hűha... jól tettem, hogy eljöttem. Tényleg jól tettem."

Nekem Szöul nyugati szélén lévő Tongcsondongból csak 40 perc volt. Szerencsém volt. Ha Kangnamból indultam volna, legalább 1 óra 30 perc, Kangdongból pedig 2 óra 10 perc vezetés lett volna.

Őszintén, egy kávézóért oda-vissza 3-4 órát vezetni? Normális esetben azt mondtam volna, őrültség, kár a benzinért. Amikor megérkeztem és megláttam a vörös téglás külsőt, csalódott voltam, aztán még 20 percet is várakoztam – a bosszúságom a tetőfokára hágott.

De aztán. Amint megláttam ezt a látványt, minden bosszúság elolvadt, mint hó a napon.

A megrendelt drága ital még ki sem jött. Sőt, még ülőhelyet sem találtam, és csak álltam. Mégis úgy éreztem, megérte.

A mennyezetet betöltő hatalmas léptékű tér, az özönlő fények, és a tér által sugárzott fenség... Ez nem egyszerűen kávézni jöttem ide, hanem egy hatalmas műalkotás belsejében lenni – ezért az élményért fizetek.

40 perc vezetés? Nem, 2 órát vezettem volna, akkor sem bántam volna. Vörös téglás külső? Már nem is emlékszem rá. Americano ₩9,000? "Igen, tessék. Örömmel adom."

Ennek a lenyűgöző térbeli élménynek a hatására minden korábbi számító gondolatom igazán jelentéktelennek tűnt. Ez a hely a "tér" maga által már mindent megért.

Minden zónának más a hangulata – találd meg a neked való helyet

Elég az elismerésből, most jön az igazi feladat. A "hova ülök le" kérdés megoldása. A hely annyira hatalmas, hogy minden zónának teljesen más a hangulata, és attól függően, hova ülsz, teljesen más lesz a kávézóélmény.

Először a főcsarnoktól kissé távolabb eső oldalsó zónát mutatom. Őszintén szólva... akik a főcsarnok lenyűgöző "barlang hangulatát" várják, azoknak ez kissé unalmasnak tűnhet.

Fehér tónusú tiszta asztalok és rattan székek. Szépek, de az az érzésed támadhat, hogy "Ez csak egy átlagos szép kávézó, nem?" Ezért is volt itt több szabad hely, mint a főcsarnokban.

De van meglepetés. Akik a zsúfolt főcsarnok zajától menekülnének és csendesen beszélgetnének, vagy akik úgy gondolják, hogy "Nekem a fenség helyett inkább a tiszta és világos tetszik!" – azoknak ez lehet a rejtett kincs. A fotók is világosak és szépek lesznek itt. (Én végül ide kerültem, mert nem volt hely a főcsarnokban...)

A nagy pillanat: a levegőben lebegő VIP ülőhelyek

És... a nagy pillanat. Valószínűleg mindenki, aki belép a Zaturába, legalább egyszer felnéz erre a helyre.

"Ott fent emberek ülnek? Ez egy űrhajó?"

Mintha egy hatalmas fehér tojás lenne, vagy egy futurisztikus város légkertje... meglepő módon ott fent mind ülőhelyek vannak.

Az első emeletről felnézve is lenyűgöző a látvány, de vajon milyen fantasztikus lehet onnan fentről lenézni? Olyan érzés lehet, mintha ennek a hatalmas fantáziavilágnak a kapitányi hídján ülnél. Ráadásul a tér elkülönült, tehát privát is.

Na, nézzük újra a főcsarnokot.

Egy átlagos kávézóban az asztalok sakktáblaszerűen zsúfolódnak, de itt a padló hullámzóan, rétegesen ereszkedik le. Ezt a vonalat követve az emberek babzsákokba süppedve fekszenek, vagy a lépcsős ülőhelyeken ücsörögnek.

A mennyezetről özönlő tízezernyi faléc árnyéka és a lágy ívű fehér padló összhangja... tényleg különös. Tele van emberekkel, zajos, mégis furcsa módon nyugodtnak érzed magad. Mintha a nagy természetben lennél – ez az illúzió keletkezik.

Mindenki mintha összebeszélt volna – félig fekve bámulják a mennyezetet, és az arcukon egyöntetűen ez áll: "Jaj, ez az élet..." (Én is keményen versenyeztem egy babzsák helyért.)

Felnőttek faháza: a levegőben lebegő fészkek

És ha felnézel, egy másik világ tárul eléd. Az előbbi "űrhajó" helyen kívül a fal mentén lebegő fészekszerű ülőhelyek is látszanak.

A fából font kosárszerű terek... mintha a gyermekkori álom, a titkos faház válna valósággá.

Ha a földszint nyitott és fenséges, akkor ezek az emeleti fészek ülőhelyek valóban "a mi rejtekhelyünk". Megfelelően takartak, így privát beszélgetésekhez is tökéletesek, és a magasból lenézve inni egy kávét – az íze biztosan fantasztikus.

"Akik ott ülnek... előző életükben megmentették az országot?"

Annyira irigykedtem, hogy fájt a gyomrom... de ráközelítettem, hadd mutassam meg részletesebben. A 17. képen láthatjátok, ez a hely nem csak formailag utánoz valamit.

Látjátok a vastag kötélből sűrűn feltekert robusztus részleteket? Ha hátradőlsz és kényelmesen beülsz, ez a kötélfal megfelelően kiszűri a tekinteteket és a zajt. Szó szerint tökéletes "védőburok" képződik.

Ahogy néztem azokat, akik bebújtak és kényelmesen beszélgettek... őszintén el kellett ismernem. "A mai nap győztesei ők."

"A ₩11,000-es ital íze és értéke"

Igen, végre elérkezett az idő, hogy felmenjek arra a vágyott helyre, és megkóstoljam a "₩11,000-es (kb. €7,50 / 3,000 Ft) italt".

Na, ne csak nézelődjek, menjek fel én is. Közelről nézve ezek a fészek ülőhelyek sokkal otthonosabbak, mint gondoltam. A felvezető lépcsőkön is halvány fény világít, olyan, mintha egy díjátadó színpadára lépnék fel.

És... végre sikerült leülnöm! Ez a kilátás az én helyemről, mit gondoltok? Mintha ennek a hatalmas erdei királyságnak a tetejéről néznék le! A 40 perc vezetés és 20 perc várakozás megérte.

Itt vannak az italok, amelyek egy pohárért ₩11,000-es (kb. €7,50 / 3,000 Ft) elképesztő árat kérnek.

De... a 21. képen látható, őszintén bevallom. A fotó nem adja vissza a valóságot.

A hely hangulata összességében barlangszerűen meghitt és sötét, ami a szemnek fantasztikus, de az ételek fotózásához a legrosszabb fényviszonyok. (Hallom az instagrammerek zokogását...) Bármilyen szögből próbálkoztam, árnyékos és sötét lett. Bosszantó, hogy nem tudtam szép képet csinálni, hogy dicsekedhessek!

De az íz? Egy kortyot ittam... "Hm, elismerem." A tetején lévő krém tényleg más. Sűrű és omlós, nem olcsó szirup íze. A fekete szezámos latte a hagyományos ízek kedvelőinek tökéletes, a szignatúra latte is tartalmas és finom.

₩9,000-11,000 (kb. €6-7,50 / 2,400-3,000 Ft) árért... csak a mennyiséget vagy a kinézetet nézve még mindig drágának tűnhet. De ha belegondolsz, hogy ezen a helyen, ezzel a kilátással iszod meg – "helypénzként" gondolva rá? Az az íz, amiért hajlandó vagy fizetni.

(Ha kíváncsi vagy az italok éles, szép "életkép" vizuáljára, nézd meg a cikk alján a [Kávézó részletes információk] részt! Összegyűjtöttem a megfelelő fényben készült képeket.)

"Felnőttek vidámparkja: az arcade zóna"

Barátaim, elhiszitek? Ez ugyanaz az épület, mint az előbbi erdős hangulat. A főcsarnokon túl egy másik térbe lépve 180 fokos fordulatot vesz a hangulat. A nyugodt fa tónusok nyoma sincs, piros falak és neonok villognak – ez a trendi "arcade zóna".

A falon nagy betűkkel: "GOOD VIBES ONLY" – ahogy a felirat is jelzi, ez a felnőttek játszótere, ahol feldobhatod magad.

Duckpin Bowling: Aranyos mini bowling pálya, tökéletes a könnyű szórakozáshoz. / Biliárd és csocsó: Ha barátokkal jöttél, itt érdemes egy parti "mai ₩11,000-es kávé fizeti" fogadást kötni. / Retró játékgépek: Nosztalgikus játékgépek is vannak, ahol az apukák jobban élvezik, mint a gyerekek – igazi különleges látvány.

"Pihenni" jöttem, de a "dopamint" is feltöltve távoztam. Ennyi már nem egyszerű kávézó, hanem felnőttek vidámparkja.

Összegzés: a lenyűgöző élmény értéke

Az oda-vissza vezetés és a kissé borsos kávéár egyáltalán nem sajnálnivaló – ez volt, valóban lenyűgöző élmény. Ha elegetek van a mindennapi azonos kávézós randikból, ezen a hétvégén miért ne indulnátok el Gimpo Zaturájába? Nem fogjátok megbánni.

Gyakorlati információk külföldi látogatóknak: A Zatura a Gimpo nemzetközi repülőtér közelében található (kb. 20 perc autóval), így az Incsheon repülőtérre érkezőknek is elérhető távolságban van. Autóbérlés vagy Kakao Taxi alkalmazás használata ajánlott. A kávézó többnyelvű kioszkkal rendelkezik (angol, japán, kínai), így a rendelés nem okoz problémát. Nyitvatartás: 10:00-22:00 (koreai idő, KST). Cím: 65 Gunha-ro, Wolgot-myeon, Gimpo-si, Gyeonggi-do.

(A részletes parkolási információkat, a teljes menü árakat és a legjobb fotóhelyek tippjeit a lenti "Kávézó részletes információk" részben gondosan összefoglaltam, mindenképp nézd meg mielőtt indulsz!)

Ez a cikk a https://hi-jsb.blog oldalon jelent meg.