Instant tteokbokki teszt: éjjel 3-kor főztem ki

Volt már olyan, hogy hajnali háromkor hirtelen rátört az emberre a tteokbokki-vágy? Nálam ez elég rendszeresen előfordul. A gond csak az, hogy ilyenkor sehol nem kapni tteokbokkit. Megnyitom a házhozszállító appot, de az utcai étkezdék mind zárva, a bolti készételek meg olyan közepesek, hogy az ember keze sem nyúl értük.

Manapság egy adag tteokbokki az utcai büféknél kb. 3,30–4,40 dollárba ($) kerül Koreában. Mondjuk ott legalább van benne halkolbász meg főtt tojás is, és frissen készítik — megéri az árát. Csakhogy hajnali háromkor ez mit sem ér, ha a hely nincs nyitva. Szóval végül mindig oda lyukadok ki, hogy a szupermarket hűtőpultjából veszek egy instant tteokbokkit, és azt főzöm meg magamnak éjszakai nassolásnak.

Miért pont a Daerimseon leveses tteokbokki?

Pár napja a feleségemmel voltunk egy nagy élelmiszer-nagykerben (Dél-Korea, Szintandzsin kerület), és belekerült a kosárba egy Daerimseon „Azok a régi szép idők" leveses tteokbokki. Április volt, de az esti szél még csípős, ilyenkor az ember valami fűszereset kíván.

A normál ára kb. 2,90 dollár ($), de akciósan kb. 2,20 dollárért ($) sikerült megvenni. Ezért az árért, gondoltam, ha nem is jó, nem nagy veszteség. Az elvárásaim alacsonyak voltak — aztán amikor tényleg megfőztem, akadt azért pár gondolatom róla.

Első benyomás a csomagolásról

A piros csomagolás rögtön szemet szúr. Az elején egy egész appetitusra ingerlő tteokbokki-fotó van, de mellette apró betűkkel ott áll, hogy „illusztrációs kép" — szóval sejtettem, hogy a valóság más lesz. De hajnali háromkor, a szupermarket hűtőpultja előtt állva még ez is étvágyat csinál az embernek.

2 adagos a felirat — miközben én egyedül akartam megenni. A pénztárnál kicsit zavarba jöttem tőle.

Az oldalsó elkészítési útmutató — 10 perc az egész

Az oldalán rajzos útmutató van, de ahogy az egy instant terméktől elvárható, semmi bonyolult. Leöblíted a tésztát vízzel, serpenyőbe teszel vizet meg szószt, amikor felforr, beledobod a tésztát, és még 4 percig főzöd. Az öblítéssel együtt is összesen 10 perc alatt kész egy adag.

Azt is írják, hogy zöldséget, halkolbászt vagy főtt tojást is tehetsz bele — de hajnali háromkor ki az, aki ezzel szórakozik? Én maradtam annál, ami a csomagban van.

Mi van a csomagban?

Amikor kinyitottam, a tészta egy átlátszó műanyag tálkában volt külön csomagolva. „Egészben bekapható rizstészta" felirattal — a darabok rövidek, kövérkések. Az átlátszó tálka egyébként tányér helyett is használható, ami hajnalban, amikor az ember mosogatni sem akar, kifejezetten szimpatikus megoldás. A szósz és a zöldségkeverék a tészta tetejére volt pakolva.

Az „egészben bekapható" rizstészta

Külön is megnéztem a tésztát. „Egészben bekapható rizstészta" a felirat, hűtve tárolandó termék. A szavatossági ideje nagyjából egy év, bőven van, szóval simán be lehet spájzolni a hűtőbe. A tészta fehér, rövidre vágott, tényleg olyan méretű, hogy egy harapással befér a szádba.

A „titkos szósz" és a zöldségkeverék

A szósz és a zöldségkeverék tasakját egymás mellé tettem — a méretkülönbség elég vicces. A szósz tasak súlyos, érezni, hogy van benne anyag, a zöldségkeverékről viszont az ember meg sem mondaná tapintásra, hogy van benne valami — annyira lapos.

A zöldségkeverék hátulján az áll, hogy gyümölcs-zöldség feldolgozott termék. Gondolom szárított újhagyma-morzsa meg ilyesmi. A szószon „titkos szósz" felirat díszeleg pecsétszerűen — a neve nagyképű, de végül ez is csak egy gochujang (koreai chilikrém) alapú csípős-édes tteokbokki szósz. Hajnalban ezen magamban jót mosolyogtam.

Mikrózni nem lehet — kár

A hátoldalon is van elkészítési útmutató, de ugyanaz, mint az oldalán. A lényeg: hiába van benne műanyag tálka, amiről azt hinné az ember, hogy simán mehet a mikróba — sehol nem találtam mikrohullámú sütős elkészítési módot.

Na mármost, azért vesz az ember instant kaját hajnalban, hogy ne kelljen lábost előszedni meg tűzhelyet gyújtani. Szóval ez a rész kifejezetten bosszantó volt. De nem volt mit tenni, csináltam úgy, ahogy írják.

Az elkészítés lépésről lépésre

Szűrőre öntöttem a tésztát — az adag egész tekintélyes volt. Két személyre szánják, és egyedül enni tényleg soknak tűnt. Az útmutató szerint folyó víz alatt gyorsan leöblítettem; elég volt a csap alá tartani és kicsit megforgatni. A tészta darabok egy kicsit összeragadtak, de a víztől azonnal szétváltak.

A 350 ml-es víz csapdája

A leöblített tésztát lábasba tettem és felöntöttem vízzel. Az útmutató szerint 350 ml vizet kell hozzáadni. Csakhogy mérőpohár nélkül, hajnalban szemre öntögetve azért könnyű túllőni a célon. Utólag úgy saccolom, hogy közelebb volt a 400 ml-hez. Ilyenkor jól jönne, ha a tálkán lenne egy „eddig öntsd" jelzés.

Feltéptem a zöldségkeveréket — szárított újhagyma és apró sárgás morzsák potyogtak a vízbe. Pont olyan érzés, mint amikor az instantlevesbe szórod a fűszertasakot. Őszintén szólva „zöldségkeveréknek" hívni kicsit túlzás erre a mennyiségre, de jobb, mint a semmi.

Amikor a szósz feloldódik és felforr

Erre ráfacsartam a tteokbokki szószt — gochujang alapú, szóval sűrű, krémes állagú. A piros szósz a fehér tészta és a hagymamorzsák tetejére csomóban ült rá, és keverés előtt reflexből elő kellett kapnom a telefont egy fotóért.

Egyszer megkevertem, a szósz elindult feloldódni, a lé pirosodni kezdett. De a szín nem volt egyenletes — mintha külön életet élnének a részek, itt sötétebb, ott világosabb, a szósz nem keveredett el teljesen. Valószínűleg azért, mert a víz még nem forrott fel rendesen. Viszont az illata már érződött.

Amint elkezdett forrni, az egész egy csapásra átalakult. Az előbb még egyenetlen színű lé fokozatosan egységesen pirossá vált, és végre tteokbokki-kinézete lett a dolognak. Bugyborékolt, a csípős-fűszeres illat felszállt, a tészta úszkált a levesben — innentől kezdtem elhihetni, hogy ebből még jó is lehet. A csomagoláson lévő fotóval nyilván nem versenyez, de azért gondoltam, nem is rossz.

Őszinte ízélmény

Tányérba szedtem, és bár leveses tteokbokkinek hívják, azért ez már kicsit sok volt a levesből. A tészta szinte teljesen elmerült — inkább „tésztás leves" volt a végeredmény, mint tteokbokki. Itt állt bosszút az, hogy szemre öntöttem a vizet.

Az ízről őszintén: nem volt rossz. A csípős-édes alap ott volt, de a sok lé miatt a szósz felhígult, és a csípős, karakteres íz meggyengült. A nyelv hegyén még érezni valami pikáns szikrát, utána viszont jön a semmi — lapos, sótlan utóíz.

Közelről nézve a leves színe egész szép, mély piros. A tészta is magába szívott egy kicsit a szószból, rózsaszínessé vált, és itt-ott úszkálnak benne a hagymamorzsák. De ha így kinagyítom, az is annál feltűnőbb, mennyire sok a lé benne.

Felvettem egyet pálcikával — a tészta szépen rágós, jól átfőtt. A chili szemcséi sűrűn ráragadtak a felszínére. Megkóstoltam: maga a tészta kellemesen rágós és teljesen rendben van, de a túl sok víz miatt nem itatódott bele elég szósz. Ha csak a tésztát nézem, semmi baj, de közben folyton azon rágódtam, hogy miért kellett annyi vizet beleönteni.

Összesítés: megéri a Daerimseon leveses tteokbokki?

A Daerimseon „Azok a régi szép idők" leveses tteokbokki egy nagyjából 2 dolláros instant tteokbokkinak nem rossz. A tészta rágós, a szósz hozza a csípős-édes alapízt. Csak vigyázzatok a vízzel — ha túl sokat öntötök, ízetlen lesz az egész, ahogy nálam is történt.

Ami hiányzik, azt két szóban össze tudom foglalni. Az egyik: semmi betét — se halkolbász, se főtt tojás, semmi. Tészta és leves, ennyi. 2 dollárért nehéz ennél többet elvárni, de ha van a hűtőben egy kis halkolbász, tegyétek bele nyugodtan. A másik: nem mikrózható. Az ember pont azért vesz instant kaját hajnalban, hogy ne kelljen lábost előszedni — és akkor ott a tálka a csomagban, mégsem mehet a mikróba. Ez kicsit ironikus.

Legközelebb kevesebb vízzel és halkolbásszal fogom megcsinálni, úgy szerintem egész jó lesz. Ha éjszaka valami csípőset kívántok, és kell valami a hűtőbe tartaléknak — erre az instant tteokbokkira nyugodtan számíthattok. Bármikor, bárhol, 10 perc alatt kész — végül is pont ez az instant koreai tészta létjogosultsága.

Gyakran ismételt kérdések